Étienne Maurice Gérard

Étienne Maurice Gérard
Született	1773. április 4.[1][2][3][4][5] Damvillers
Elhunyt	1852. április 17. (79 évesen)[2][4][6][7][8] Párizs
Állampolgársága	francia
Házastársa	Rosemonde de Timbrune de Valence
Gyermekei	Louis Maurice Fortuné Gérard
Foglalkozása	politikus katonatiszt
Tisztsége	Grand Chancellor of the Legion of Honour hadügyminiszter Peer of France (1815. június 2. – 1815. június 22.) Member of the Chambre des députés des départements (1822. január 28. – 1823. december 24.) Member of the Chambre des députés des départements (1827. november 17. – 1830. május 16.) Member of the Chamber of Deputies (1830. június 23. – 1831. május 31.) Member of the Chamber of Deputies (1831. július 5. – 1833. február 10.) member of the Chamber of Peers (1833. február 11. – 1848. február 24.) Franciaország miniszterelnöke (1834. július 18. – 1834. november 10.) a Második Francia Császárság szenátusának tagja (1852. január 26. – 1852. április 17.)
Kitüntetései	a francia Becsületrend nagykeresztje Szent Lajos Rend lovaga Franciaország marsallja A Diadalívre gravírozott névlista Grand-croix de l'ordre de la Réunion Commander of the Order of the Sword Dannebrog-lovagrend Belga Lipót-rend fősávja Knight of the Military Order of Max Joseph
Sírhelye	Église Sainte-Maure-et-Sainte-Brigide, Nogent-sur-Oise
A Wikimédia Commons tartalmaz Étienne Maurice Gérard témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Étienne Maurice Gérard, Gérard grófja, (Damvillers, 1773. április 4.– Párizs, 1852. április 7.) francia marsall, a napóleoni háborúk hadvezére, 1830-tól Franciaország marsallja. A 19. századi magyar sajtóban Gérard István Móric néven is szerepelt.

Életpályája

Jean-Baptiste Bernadotte marsall szárnysegédeként, majd táborkari főnökeként 1796-tól 1806-ig különböző európai országokban harcolt. 1807-ben Jénánál, 1809-ben Wagramnál küzdött, 1810-ben Spanyolországban harcolt.

1812-ben dandártábornokként Napóleon oroszországi hadjáratában, 1813-ban pedig Lützennél és Bautzennél harcolt.

1814-ben XVIII. Lajos királyhoz szegődött, a visszatérő császár száz napos uralma alatt azonban ismét csatlakozott Napóleonhoz, és részt vett a győzelemmel végződött lignyi csatában.

A Bourbonok restaurációja után elhagyta Franciaországot, de 1817-ben engedélyt kapott a visszatérésre. Röviddel utána beválasztották a képviselőházba, ahol az ellenzékkel szavazott.

1830-ban részt vett a júliusi forradalomban és augusztustól novemberig Lajos Fülöp király hadügyminisztere volt. 1830. augusztus 17-én a király Franciaország marsalljává nevezte ki, és Franciaország pairjévé emelte. 1831-ben a holland királyi csapatokat űzte ki a felkelt Belgiumból, 1832-ben pedig Antwerpent megadásra kényszerítette.

Szembetegsége miatt 1842-ben nyugállományba vonult.

Jegyzetek

Források

• A Pallas nagy lexikona