Apsziskápolna

Az apsziskápolna a középkori, különösen a francia gótikus templomépítészetben a 10–11. századtól alkalmazott szentélyelrendezési forma, amelynek során a templom apszisából, a szentély vagy a szentélykörüljáró felé nyitott félköríves vagy sokszög alaprajzú kápolnát, esetleg kápolnákat alakítottak ki. Egyetlen apsziskápolna esetén annak tengelye egybeesett a főhajó tengelyével. Az apszisból több (három, öt vagy hét), sugarasan elrendezett kápolna, ún. kápolnakoszorú is nyílhatott, ebben az esetben a középsőt a hossztengely irányában megnyújtották (sugárkápolna). Az ilyen lépcsős tömeghatású – szentélyből, szentélykörüljáróból és kápolnakoszorúból álló – szentélytípust a művészettörténeti irodalom francia szentély néven említi.

Eredetileg a korláttal elrekesztett apsziskápolna szentélyként szolgált, ahova csak a szolgálattevő egyházi személyek léphettek be, s a hívőket csak a szentélykörüljáróig engedték. A későbbi évszázadokban az egyes szentek tiszteletére rendelt, oltárral és oltárképpel ellátott imakápolna, a hívők magánáhítatának színtere lett.

Források

• Major Máté: Építészettörténeti és építészetelméleti értelmező szótár. Budapest: Akadémiai Kiadó. 1983. 29., 120., 278. o. ISBN 963-05-2699-9  
• Magyar nagylexikon X. (Ir–Kip). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2000. 533. o. ISBN 963-9257-02-8  

További információk

Nézd meg az apsziskápolna címszót a Wikiszótárban!

• Szócikk a newadvent.org-on (angolul)