Bükki kultúra

A bükki kultúra neolitikus, azaz újkőkori kultúra volt a mai Északkelet-Magyarország (főleg Borsod-Abaúj-Zemplén vármegye) területén és Szlovákia keleti részén az i. e. 6i. e. 5. évezred között. Nevét a Bükk hegységről kapta. Az egész Közép-Európában virágzó vonaldíszes kerámia kultúrához, azon belül az alföldi vonaldíszes kultúrához tartozott.

Találtak elszigetelt leleteket Budapest környékén (Nagytétényben), Erdélyben, Moldvában, Kárpátalján, Lengyelország déli részén, Délnyugat-Szlovákiában, Morvaországban (Veletiny), Alsó-Ausztriában (Drassburg) és Magyarországtól délre (Feketetó) és a Havasalföldön.

Története és korszakai

Európa régészeti kultúrái az i. e. 5. évezred első felében (sárgával a nyugati, világoszölddel a keleti vonaldíszeskerámia-kultúra (bükki kultúra és alföldi vonaldíszes kultúrák)

A Bükki kultúra a közép-európai kora (kárpát-medencei középső) neolitikus kultúra-komplexum kései szakaszában, az i. e. 6. évezred végén az addigi nagyobb régészeti egységből vált ki.[1]

Négy korszakra osztható:

  • A korszak = ősi bükki kultúra
  • AB korszak = preklasszikus bükki kultúra
  • B korszak = klasszikus bükki kultúra
  • C korszak = fiatal bükki kultúra

A kultúra emberei obszidiánt bányásztak, feldolgozták, és kereskedtek vele. Folyómedrek teraszaira építették településeiket, és voltak magasabban fekvő településeik is. Gyakran választottak barlangokat lakhelyül. Az újkőkori Közép-Európában nekik volt a legfejlettebb a keramikájuk – nagyon vékony falú, alaposan kiégetett edényeket készítettek, sárga, fehér vagy piros díszítéssel ékesítették.

A Domica-barlang a bükki kultúra legfontosabb helyszíne, ezt az ott talált bőséges leletanyag bizonyítja.

A bükki kultúra hirtelen ért véget, ennek okai a mai napig vitatottak.

A mai Szlovákia keleti területén talált leleteket a zselízi kultúrába sorolják.

Magyarországi lelőhelyek

A mai Magyarország területén a Baradla-barlangban találták meg a bükki kultúra nyomait. A régészek csontvázakat, kőből és csontból készült eszközöket, valamint a barlangba épített cölöpkunyhók maradványait tárták fel. A halottakat arccal lefelé, behúzott térddel, kővel a tarkójukon temették. A bükki kultúrára jellemző gömbölyded cserépedényeiket korong nélkül készítették az itt élők, a vonaldíszeket pedig csontfésűvel karcolták beléjük, majd a rovátkákat festékfölddel színezték.[2]

A bükki kultúra elterjedési területe a Bükk hegységen kívül az Alföld északi szegélyén, különösen a folyók mentén gyakori, de jelentős településeit találjuk a Nyírségben is. E kultúra kisugárzása nyugat felé egészen a Duna vonaláig tart, délen pedig még a szerb területeken is észlelhető.

A kultúrában a vonaldíszes stílusjegyek lépnek fel. A Bükk hegységtől távolabbi területeken a vonaldíszes kerámia jut túlsúlyra (protobükknek nevezett anyag). Az Alföld északkeleti részén pedig a fiatalabb és az idősebb vonaldíszes kerámia teljesen össze­kevert stíluselemei az uralkodók. A tiszai kultúra és a bükki kultúra érintkezési zónájában gyakori a stíluskeveredés.

A mai Szlovákia területén

A bükki kultúra településeinek nyomait találták a Szlovák karszt és a Szepesség területén (itt a zselízi kultúrával együtt Poprád-Matejovce, Gánóc, Zsigra–Dreveník térségében) és Sáros régióban; távolabb előbb magasabban fekvő területen (Nagyszalánc, Nagysáros valamint a kultúra emberei által kedvelt barlangokban, mint pl.: Baradla–Domica-barlangrendszer, Pelsőcardó, Jászói-barlang, Ördög-árok. A Domica-barlangban többek között a kultúra szénrajzait is megtalálták a falakon. Elszigetelten találtak leleteket Délnyugat-Szlovákiában is (Berencs, Felsőelefánt, Sáró).

A bükki kultúra elsősorban a gazdagon díszített fazekastermékeiről ismert. Kelet-Szlovákia területén mintegy 120 lelőhelye van a kultúrának.

Az északi (Samborozec-csoport) és délkeleti (Szakálhát-csoport) hatásai jelentették a bükki kultúra végét, melynek Kisráska határában találták bizonyítékait. Ezek a leletek a poszt-bükki kultúra zempléni típusa elnevezést kapták.

Irodalom

  • Korek József – Patay Pál: A bükki kultúra elterjedése Magyarországon. Magyar Nemzeti Múzeum – Történeti Múzeum, Budapest, 1958. (Régészeti Füzetek Ser. II, 2.) 1–53. old.
  • Korek József: Vonaldíszes kerámia kultúra elterjedése az Alföldön. A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1958–1959. 19–52. old.

További információk

  • A bükki kultúra – szlovákul

Jegyzetek

  1. SZILÁGYI V., T. BIRÓ K., CSENGERI P., S. KOÓS J., SZAKMÁNY GY., TÓTH M., TAUBALD H., ELŐZETES EREDMÉNYEK A BÜKKI KULTÚRA FINOMKERÁMIÁJÁNAK NYERSANYAG AZONOSÍTÁSI ÉS TECHNOLÓGIAI VIZSGÁLATÁBÓL, Archeometriai Műhely 2008/3.
  2. Aggteleki Nemzeti Park (Hozzáférés: 2014. augusztus 20.)

Fordítás

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Bukovohorská kultúra című szlovák Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Sablon:Régészeti kultúrák Magyarországon
  • m
  • v
  • sz
Régészeti kultúrák Magyarországon
Alsó paleolitikum
Középső paleolitikum
Bábony  · Charentien  · Jankovich  · Moustier  · Szeleta korai szakasz
Felső paleolitikum
Aurignac  · Gravetti  · Szeleta késői szakasz
Mezolitikum
Dunai-tardenoisi  · Jászság  · Levélhegyes
Korai neolitikum
Középső neolitikum
Alföldi vonaldíszes kerámia (Bükk  · Szakálhát  · Tiszadob)  · Dunántúli vonaldíszes kerámia (Sopot–Bicske  · Zseliz)
Késő neolitikum
Herpály-Csőszhalom  · Lengyel I.-II.  · Tisza
Korai rézkor
Lengyel III.  · Tiszapolgár
Középső rézkor
Balaton-Lasinja  · Bodrogkeresztúr  · Hunyadihalom  · Ludanice  · Tűzdelt barázdás kerámia
Késő rézkor
Báden-Pécel  · Boleráz  · Gödörsíros kurgán  · Kosztolác  · Protonoleráz  · Vučedol
Korai bronzkor
Harangedényes  · Hatvan  · Kisapostag  · Makó  · Nagyrév  · Nyírség  · Somogyvár–Vinkovci
Középső bronzkor
Berkesz-Felsőszőcs · Füzesabony  · Gáta-Wieselburg  · Gyulavarsánd  · Hatvan  · Kisapostag  · Magyarád  · Maros/Perjámos  · Mészbetétes kerámia  · Nagyrév  · Ottomány  · Vatya
Késő bronzkor
Berkesz-Felsőszőcs  · Gáva  · Halomsíros  · Kyjatice  · Piliny  · Urnamezős
Korai vaskor
Hallstatt  · Preszkíta
Középső vaskor
Hallstatt  · Szkíta
Késő vaskor (La Tène-kor)