Didümosz Khalkenterosz

Didümosz Khalkenterosz
Életrajzi adatok
SzületettKr. e. 63 körül
Alexandria
ElhunytKr. u. 10 körül
(kb. 73 évesen)
Róma
Ismeretes mint
  • lexikográfus
  • nyelvész
  • író
  • grammatikus
Nemzetiséggörög
Pályafutása
Szakterületnyelvészet, irodalomtudomány
Jelentős munkái• Kommentárok (szinte az összes ókori görög költőhöz)
Lexikográfiai gyűjtemények
• Szumposziaka

Didümosz Khalkenterosz (ógörögül: Δίδυμος Χαλκέντερος, latinul: Didymus Chalcenterus), (Alexandria, Kr. e. 63 körül – Róma, Kr. u. 10 körül) a legnevezetesebb ókori görög nyelvtudósok és kommentárírók egyike. Állítólag 4000 könyvtekercsnyi műveiből szinte csak töredékek maradtak fenn.

Élete és művei

Számos műben foglalta össze mások kutatásait, illetve a rómaiakat megismertette a görög nyelvészettel. Bámulatos szorgalommal rendelkezett, amely miatt kalkenterosznak, azaz „ércgyomrú”-nak nevezték az ókori tudósok, ítélőképessége és megbízhatósága azonban nem volt magas. Műveinek száma állítólag – legalábbis a Szuda-lexikon (Athen. 139.) és Seneca (ep. 88, 37) szerint – meghaladta a 3500 vagy 4000 (ǃ) tekercset, úgy, hogy élete végén már saját műveit sem tudta fejben tartani, ezért bibliolathasz-nak, azaz „könyvfeledő”-nek gúnyolták.

Műveinek nagyobb részét napjainkra már elveszett kommentárok képezték szinte az összes görög költőhöz. A költőkhöz fenn maradt későbbi szkolionok nagyrészt Didümosz műveire vezethetők visszaː ez viszont már csak azért is értékes, mert éppen Didümosz jegyezte fel több alexandriai tudós (például Szamoszi Arisztarkhosz) munkásságát. A később tudósok által gyakran használt, de szintén mára elveszett lexikográfiai gyűjteményei nemcsak a költők mellett a történeti eseményekre és a szónokokra nézve tartalmaznak sok adatot. Didümosz írt a nyelvészetről, a közmondásokról, a csodákról, Szolón törvényeiről, de volt egy vitairata Marcus Tullius Cicero De republicája ellen. Vegyes tartalmú írás volt a Szumposziaka n. Szummikta, amelyekben irodalmi tárgyú dolgokat is feldolgozott. Démoszthenész-kommentárjainak egy nagyobb (a 9–11. és a 13. beszédhez fűződő) részlete papiruszon előkerült, többi műveiből csak töredékek maradtak fenn, melyeket a 19. században kezdtek összegyűjteni és kiadni. (Schmidtː Didymi Chalcenteri fragm. Lipsiae, 1854., illetve Ludwichː Aristarchs homerische Textritik nach den Fragmenten des Didymus, Leipzig, 1885)

Források

  • Ókori lexikon I–II. Szerk. Pecz Vilmos. Budapest: Franklin Társulat. 1902–1904.   Didymus
  • (szerk.) Szepessy Tibor – Kapitánffy István: Bevezetés az ógörög irodalom történetébe, ELTE Eötvös József Kollégium, Budapest, 2013, ISBN 978-615-5371-08-0, 276 p (elektronikus elérés: [1]), 178. o.

Kapcsolódó szócikkek

Sablon:Görög írók
  • m
  • v
  • sz
Jelentősebb görög írók
Ókori görög írók
(Kr. e. VIII. sz. – Kr. u. V. sz.)
Görög és/vagy egyiptomi vallású
görög írók
(Ókori görög irodalom)
Költők
Drámaírók
Meseírók
Történetírók
Szónokok
Nyelvészek
Földrajztudósok
Orvosok, biológusok
Matematikusok, fizikusok,
csillagászok
Filozófusok
Egyéb írók, polihisztorok
Keresztény vallású
görög írók
(Ókeresztény irodalom)
Teológusok
Történetírók
Levélírók
Egyéb írók
Középkori görög írók
(Kr. u. VI. sz. – XV. sz.)
(Bizánci irodalom)
Költők
Teológusok, filozófusok
Nyelvészek
Történetírók
Államtudományi írók
Földrajztudósok
Polihisztorok
Nemzetközi katalógusok
  • Ókor Ókorportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap