Dilinkó Gábor

Dilinkó Gábor (beceneve: Bizsu; Újpest, 1929. február 8. − Budapest, 2014. november ?)^[1] roma származású magyar festőművész, az 1956-os forradalom egyik harcosa.

Életútja, munkássága

Újpesten született cigány családban, apja dokkmunkás volt. Kilencen voltak testvérek, anyja betegsége és szülei válása miatt miatt 8 éves korában állami gondozásba került. Négy elemit végzett, s mint lelenc gyerek paraszti családokhoz volt kihelyezve. A második világháború után anyja magához vette, s a nagybátyjánál a szegkovács mesterséget kezdte tanulni. 1947-ben anyja meghalt. 1948-ban Dilinkó leszerelt a sorkatonaságból, s bőrgyári munkás lett. Az 1956-os forradalom idején a Corvin közben harcolt, súlyos karsebesüléssel esett fogságba, élettársát, Kócoskát, Szabó Ilonka, újpesti cigánylányt, Corvin közi parancsnokot, 17 évesen, négy hónapos terhesen agyonlőtték. Dilinkót a forradalom leverése után 12 évi börtönbüntetésre ítélték, majd a Legfelsőbb Bíróság 7 évre változtatta az ítéletet. 1966-ban szabadult, évekig nem tudott elhelyezkedni, s ha álláshoz jutott is, amikor ötvenhatos múltjáról értesültek, azonnal elbocsájtották. Végül 1975-ben háztakarítóként és fűtőként sikerült elhelyezkednie az IKV-nál.^[2] Innen ment nyugdíjba. Ötvenhatos múltjának elismeréseképpen 1991-ben megkapta a „Hűséges helytállásért” kitüntetést, majd a dandártábornoki rendfokozatot. Jelenleg a Corvin Közi Bajtársi Közösség tagja.

Az újpesti József Attila utcai elemi iskolában már megnyilvánult rajzkészsége, tanárai is felfigyeltek erre. Hosszú ideig alkalmanként rajzolt, festett, majd 1975-ben egy buszbalesete kapcsán hosszabb ideig ágyhoz volt kötve, s ugyan sérült kezével az ecsetet nem tudta fogni, de felesége megmutatta neki, hogyan próbáljon az ujjaival rajzolni, s ez olyan annyira sikerült, hogy azóta is arról is híres, hogy az ujjaival fest. Szűkös körülmények közt élt, sokáig a ház gangja volt a festői műhelye télen-nyáron. 1982-től kiállító művész, több önálló tárlata is volt Zalakaroson, Budapesten a József Attila Művelődési Központban, a Pataky István Művelődési Központban, a Vízivárosi Galériában. 1987-ben a diósgyőri Vasas Művelődési Házban 73 festményét állította ki, s azok árát felajánlotta a hátrányos helyzetű fiatalok megsegítésére. 1989-ben a Cigány Napok keretében, a József Attila Művelődési Központban kiállított 30 festményét szintén a hátrányos helyzetű gyermekek megsegítésére ajánlotta fel.

Témaválasztása nagyon változatos, élen jár a bibliai ábrázolásokban, a táj- és figurális ábrázolásokban, s ezek egyben mindig a cigány népesség érzéseit, történelmét közvetítik. 1975-ben már egy életanyag van mögötte, amely egy tőke, amelyből építkezik. Egy érett festészettel áll a nyilvánosság elé. Már az 1980-as évek közepétől felfigyelt képeire a sajtó, sok festménye külföldi tárlatokra is eljutott. 1985-ben a lengyelországi Szczecinben, 1986-ban az NDK-beli Lipcsében mutatták be alkotásait. Alkotásaival több ízben szerepelt a Közép-európai művésztelep kiállításain, Tokajban (1990, 1993), Tállyán (1994), Baján (Európai kisebbségek fesztiválja, 1996).

A 2009-es Cigány festészet című reprezentatív albumba beválogatott képei

Biblia

Félünk II.^[3] (olaj, farost, 79x109 cm, 1990)
Jézus a szegények közt (olaj, vászon, 130x120 cm, év nélkül)
Úton Názáretbe (olaj, farost, 84x121 cm, év nélkül)
Krisztus (olaj, farost, 54x60 cm, év nélkül)

Tájábrázolások

Falu ősszel (olaj, karton, 70x50 cm, 1984)
Hóolvadás (olaj, papír, 94x70 cm, 1990)
Téli tanya (olaj, vászon, 74x55 cm)
Képzeletbeli táj (olaj, karton, 70x50 cm, év nélkül)
Falu illusztráció (filc, papír, 50x70 cm, év nélkül)

Figurák

Unatkozás^[4] (olaj, farost, 60x80 cm, 1989)
Téli gyász (olaj, vászon, 72x52 cm, 1984)
Nő esernyővel (olaj, farost, 50x70 cm, 1990)
Hazafelé hóviharban (olaj, vászon, 150x90 cm, év nélkül)
Emberpár (olaj, papír, 70x95 cm, 1990)
Emberábrázolások (olaj, farost, 1979-1983)
Vásárosok (olaj, vászon, 60x80 cm, 1979)
Nem jött el a vőlegény (olaj, farost, 70x100 cm, 1986)
Három fej (olaj, farost, 60x75 cm, 1982)
Pipás nő (olaj, farost, 48x69 cm, 1982)
Sancho Panza (olaj, farost, 56x76 cm, év nélkül)
A nagy lovag (olaj, karton, 50x70 cm, év nélkül)
Nézlek (olaj, farost, 50x70 cm, év nélkül)
Boldogság (olaj, vászon, 24x35 cm)
Pipázó nő (olaj, karton, 50x70 cm, 1979)

Cigány történelem

Rémálom (olaj, farost, 61x63 cm, év nélkül)
Mementó^[5] (olaj, farost, 185x160 cm, év nélkül)

Kiállításai (válogatás)

Egyéni

1993 • Roma Parlament Képtára, Budapest
2006 • Csak álmomban vagyok szabad, Balázs János Galéria, Budapest
2011 • Dilinkó Gábor naiv festő kiállítása, Duna Palota^[6]

Csoportos

1985 • Néprajzi Múzeum, Budapest
1986 • Művész Galéria, Budapest
1989 • József Attila Művelődési Központ, Budapest
1990, 1993 • Közép-európai művésztelep kiállítása, Tokaj
1994 • Közép-európai művésztelep kiállítása, Tállya
1996 • Európai kisebbségek fesztiválja, Baja
1999 • Fővárosi Művelődési Ház, Budapest
1996, 1997 • Nemzetközi cigány fesztivál, Parkszínpad, Budapest
2000 • Erkel Színház, Budapest
1989 • Cigány képzőművészek II. Országos kiállítása, Budapest
1992 • Rátkai Galéria, Budapest
2007 • Az emlékezés színes álmai, Peking • Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
2008, 2009 • Az emlékezés színes álmai, vándorkiállítás, Szolnok • Eger • Pécs • Salgótarján • Miskolc; Szekszárd.

Díjak, elismerések

A Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztje (az 1956-os forradalom- és szabadságharcban való helytállásáért, 1998)

Emlékezete

Dilinkó Gábor 1956-os szabadságharcos szerepvállalását az 1956-os Magyar Szabadságharcosok Világszövetsége őrizte meg a 2015-ben felállított, 50X90 cm-es, fekete gránit és bronz plakett, emléktáblával. Ezen két másik harcostársa nevét is feltüntették. Az emléktábla Budapesten, a VIII. kerületi Corvin köz jobb oldalán található.

Jegyzetek

↑ Dilinkó Gábor, Bizsu örökre eltávozott az élők sorából. [2015. december 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. december 13.)
↑ Ma: Ingatlankezelő és Vagyongazdálkodó Zrt.; a kommunizmus idején Ingatlankezelő Vállalat.
↑ A keresztre feszítést ábrázolja, körötte félelemérzettel teli cigányemberek.
↑ Cigarettázó, unatkozó nőt ábrázol, aki előtt az ital is ott van.
↑ A cigány holokausztnak állít emléket.
↑ Dilinkó Gábor kiállítása, Duna Palota, 2011

Források

Cigány festészet : Gypsy painting : Magyarország 1969-2009 : a Cigány Ház Közgyűjteményéből : Hungary, 1969-2009 / [főszerk. ... Zsigó Jenő ; [szerk. ... Fris E. Kata]. Budapest : Fővárosi Önkormányzat Cigány Ház – Romano Kher, 2009. 545 p. ill. Dilinkó Gábor életrajzát, képeit lásd 126-145. p. ISBN 9789638540874
Dilinkó Gábor életrajza, arteon.hu
Dilinkó Gábor életrajza, mmi.hu
Életkerék, Duna, 2015. október 23.