Elandslaagtei csata

Ez a szócikk vagy szakasz lektorálásra, tartalmi javításokra szorul. A felmerült kifogásokat a szócikk vitalapja részletezi (vagy extrém esetben a szócikk szövegében elhelyezett, kikommentelt szövegrészek). Ha nincs indoklás a vitalapon (vagy szerkesztési módban a szövegközben), bátran távolítsd el a sablont! Csak akkor tedd a lap tetejére ezt a sablont, ha az egész cikk megszövegezése hibás. Ha nem, az adott szakaszba tedd, így segítve a lektorok munkáját!

Elandslaagtei csata
A csata térképe
Konfliktus	Második búr háború
Időpont	1899. október 21.
Helyszín	Elandslaagte falu környéke
Eredmény	Brit győzelem
Szemben álló felek
Egyesült Királyság Transvaal Köztársaság
Parancsnokok
John French tábornok Ian Hamilton tábornok † Johannes Kock tábornok
Szemben álló erők
2500 - 3500 gyalogos 18 ágyú 1000 gyalogos 3 ágyú
Veszteségek
Elesett: 55 Megsebesült: 205 Összesen: 260 Elesett: 46 Megsebesült: 106 Fogságba esett, eltűnt: kb. 181 Összesen: 400 fő körül
Térkép
Elandslaagtei csata Pozíció a Dél-afrikai Köztársaság térképén
d. sz. 28° 24′, k. h. 29° 57′-28.4, 29.9528.400000°S 29.950000°EKoordináták: d. sz. 28° 24′, k. h. 29° 57′-28.4, 29.9528.400000°S 29.950000°E
A Wikimédia Commons tartalmaz Elandslaagtei csata témájú médiaállományokat.

Az elandslaagtei csata 1899-ben volt, ez volt a második búr háború harmadik csatája. Az ütközet váltakozó szerencsével folyt, hosszas öldöklés után a brit túlerő legyűrte a búr ellenállást. Az angol parancsnok John French tábornok és Ian Hamilton tábornok volt, az előkészületekben részt vett White tábornok is. A búr erők parancsnoka Johannes Kock tábornok volt, aki a csata során életét vesztette.

Előzmények, előkészületek

1899. október 19-én a búrok amerikai, ír, német és francia önkéntesekkel egyetemben elfoglalták Elandslaagte falu vasútállomását, ezzel nagyban hátráltatva a briteket a közlekedésben és a kommunikációban. Sir George White tábornok, John French és Ian Hamilton számára azt a feladatot adta, hogy foglalja vissza e létfontosságú pontot.

White tábornok már korábban is szerette volna megvédeni az állomást, mert később innen akart erőket csoportosítani Ladysmith felé. A búrok a háború kitörésekor négy kisebb-nagyobb sereget küldtek a térségbe és ezek közül a 3.-nak Johannes Kock tábornok seregének volt a feladata, hogy elfoglalja az állomást. Ezzel meg akarták akadályozni a briteket abban, hogy erősítést tudjanak küldeni Ladysmith, és Dundee megsegítésére.

A búr sereg állapota

Johannes Kock tábornoknak a feladata az volt, hogy elfoglalja a vasútállomást, és megakadályozza a brit erősítések áthaladását a Ladysmith−Dundee-vasútvonalon. Ennek végrehajtására körülbelül 1100 búr katonát kapott, és néhány Krupp művekben gyártott német ágyút. A megelőző hónapokban, Piet Joubert búr tábornok, 30 000 német Mauser puskát, számos modern tábori löveget és automata fegyvert vásárolt a német fegyvergyártó a Krupp és a francia cég a Creusot-tól. A búrok nem voltak sem fegyelmezettek, sem képzettek, de hatalmas ellenszenvet éreztek a britek iránt, ez pedig kihatott a morálra. A városi polgárok és a külföldi önkéntesek azonnal elfogadták a búrok harci módszereit.

A brit sereg állapota

A búr háború komoly meglepetést jelentett a brit hadsereg számára. A háború kitörése után a brit taktika az egylövetű lőfegyver használata lett. Annak a szükségességét, hogy szoros formációban kell haladni hangsúlyozták az újabb, és újabb gyarmati háborúk. A zulu és a szudáni háború, a nyomasztó ellenséges túlerő háttérbe szorította a szúrófegyvereket, mert a közelharcos ellenséget minél távolabb kellett tartani a távolsági lövészetben erős angoloknak. A brit ezredek a háború előtt néhány évvel kaptak új sisakot a trópusi harcokra. A britek tanulva az első búr háborús hibáikból próbáltak nem feltűnő, terepszínű öltözetet viselni. A brit gyalogság Lee-Metford típusú puskákkal volt felfegyverezve. Azonban mivel a képzések nem voltak elég alaposak a modern puska nem élvezett olyan hatalmas előnyt mint amilyenre tervezték. Az Egyesült Királyság mozgósított kanadai, ausztráliai és új-zélandi katonákat is, így nem volt teljes egység a csapatok között.

A csata menete

French és Hamilton úgy határozott, hogy összehangolt háromágú támadást indítanak a búrok ellen. A devonshire-i ezredet a búrok elleni frontális támadás megindításával küldték harcba. Jobbra a Manchester ezredet küldték, balra pedig a Gordon Felföldieket (skótokat, Gordon Highlanders) mint a búrok déli szárnyának biztosítóit. Közöttük a tüzérség haladt, és feladatuk az volt, hogy folyamatos tűz alatt tartsák a búr állásokat.

Az angol gyalogsági támadás lelassult amikor a britek elértek egy farmhoz, ahol szögesdrót-kerítések voltak felállítva. Ennél a helynél a brit erők megrekedtek, a búrok pedig erős puskatüzet zúdítottak rájuk. A szívós brit katonák eddig soha sem látott elszántsággal küzdöttek és amint elérték a búr hadsereg középgerincét, a búr felemelték a fehér zászlót. Hamilton, a fehér zászló láttán tűzszünetet rendelet el, aminek hatására rövid időn belül búr ellentámadás indult mely során körülbelül 50 búr katona rontott az angolokra. A brit katonák azonban visszaverték a rohamot és üldözni kezdték a voortrekkereket . A búrok nem ismerték a fehér zászló szakszerű és előírt használatát, ezért nem tudták mikor ki adta meg magát. Elméletileg a búr hadseregben a csak a fővezér lobogtathatta volna meg a fehér zászlót, jelezve ezzel hogy az egész sereg megadta magát. Azonban itt nem így történt, és a búr katonák úgy értelmezték a fehér zászlót mint egy kisebb egység megadását, ez okozta a zászló körüli hatalmas kavarodást.

A telepesek vonala ennek köszönhetően teljesen megnyílt, és nyilvánvalóvá vált a vereség. A legtöbb búr katona próbált a tábor felé menekülni, de a brit lovasság rengeteget lemészárolt közülük, valószínűleg azon buzdultak fel ennyire mert fehér zászló ellenére megtámadták őket. A csata véget ért. A búrok üldözését később sokan bírálták, és többeknek ellenvetése volt a lándzsások kegyetlen rohama ellen is.

Következmények

A második búr háború eddigi 3 csatájából a britek kettőt megnyertek ennek következményeként, jelentősen nőtt a morál. Bár a legtöbb katonai vezető látta hogy még sok csatát kell megvívni a döntő győzelemig. A veszteségek mindkét oldalon nagyok voltak.

Lásd még

• Második búr háború
• Dél-Afrika
• A holland hadtest emlékműve

Források

• Az Elandslaagtei csata a britishbattles.com-on (angol nyelven). Britishbattles.com. (Hozzáférés: 2011. február 19.)
• Az Elandslaagtei csata a devonheritage.org-n (angol nyelven). Devonheritage.org. (Hozzáférés: 2011. február 19.)
• Az Elandslaagtei csata a Principlesofwar.com-on. (angol nyelven). Principlesofwar. [2008. július 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. február 19.)

Külső hivatkozás

• Az elandslaagtei csata helye térképen (angol nyelven). Plak.co.za. (Hozzáférés: 2011. február 19.)^{[halott link]}