Encsi Fumiko

Ebben a szócikkben a japán nevek magyaros átírásban és keleti névsorrendben szerepelnek.

Encsi Fumiko
Élete
Született	1905. október 2. Tokió
Elhunyt	1986. november 12. (81 évesen) Tokió
Sírhely	Yanaka Temető
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok)	próza, dráma
Kitüntetései	Female Literary Award (1953) Noma Literary Prize (1957) Women's Literature Prize (1966) Tanizaki Prize (1969) Japanese Literature Grand Prix (1972) Person of Cultural Merit (1979) Order of Culture (1985)

Encsi Fumiko (円地文子; Hepburn: Fumiko Enchi^?; Tokió, 1905. október 2. – Tokió, 1986. november 12.) japán próza- és drámaírónő, műfordító.

Élete

Eredeti neve Ueda Fumi, apja a neves filológus Ueda Kazutosi volt, így már gyermekkorában magába szívhatta a klasszikusok szeretetét. A tokiói Aszakuszában született, gyermekkori betegségei miatt magántanárok tanították angolra, franciára, nagyanyja pedig a Gendzsi szerelmeivel és a kabuki meg a bunraku világával ismertette meg. 1930-ban ment férjhez Encsi Josimacu újságíróhoz. 1945-ben minden tulajdonukkal egyetemben leégett a házuk az amerikai bombatámadások következtében. 1969-ben Tanizaki-díjjal, 1985-ben a Kultúra-érdemrenddel tüntették ki (amelyet az uralkodó mindig személyesen ad át). 1986-ban szívrohamban hunyt el.

Művészete

Az 1920-as évek második felében több színdarabot írt a proletárokról. Az 1940-es évek második felétől regényekben és elbeszélésekben térképezte fel a női lelket és szexualitást: „Himodzsii cukihi” (1953, „Az éhezés napjai”), Jó (1956, „Álarcok”), Onnazaka (1957, „A női ösvény”, elnyerte a Noma-díjat). Más művei a régi Japánt idézik: Namamiko monogatari (1961, „Namamiko története”).

Ő is azon jelentős 20. századi japán írók közé tartozik (Joszano Akikóval és Tanizaki Dzsunicsiróval együtt), akik modern japán nyelvre fordították a klasszikus japán szövegű Gendzsi szerelmei-t. Encsi változata 1972–73-ban jelent meg.

Források

• Japan: An Illustrated Encyclopedia I–II. Ed. Alan Campbell, David S. Noble. Tokyo: Kodansha. 1993. ISBN 4-06-931098-3