Enduring Freedom hadművelet

Enduring Freedom („Tartós szabadság”) hadművelet
Az Amerikai Tengerészgyalogság egyik konvoja figyelőállásban Siah Chub Kalay falu közelében, az Asbury Park hadművelet idején 2004. június 2-án
Konfliktus	afganisztáni háború
Időpont	2001. október 7. - 2014. december 28.
Helyszín	Afganisztán, Fülöp-szigetek, Afrika
Eredmény	Afganisztánban a tálib rendszert sikeresen megdöntötték, de a koalíciós haderő azóta is harcol a lázadókkal szemben
Szemben álló felek
NATO és ISAF tálib és szeparatista erők
Veszteségek
sebesült: 1908 halott[1](Egyesült Államok: 1162, Egyesült Királyság: 313, Mások: 433) sebesült sebesült: 15,000(Egyesült Államok: 6,773,[2] Egyesült Királyság: 3.954 sebesült,[3] Kanada: +1,500,[4] Mások: +2.500) Amerikai polgári contracters: 2.000 halott, 7078 sebesült[5] Afgán haderő: >6500 halott Fülöp-szigeteki hadsereg: >2.500 halott,[6] 1 hadifogoly Etióp hadsereg: 3773 halott Szomáliai erők: ~1120 fő Teljes: +18.000 halott Afganisztán: >23 000 fő 2001 óta[7] Fülöp-szigetek: >100 halott Szomáli-félsziget: Legalább 34 halott Transzszahara: >100 halott, 263 fő nem harc közben vesztette életét Teljes: +25.000 halott
A Wikimédia Commons tartalmaz Enduring Freedom („Tartós szabadság”) hadművelet témájú médiaállományokat.

Az Enduring Freedom hadművelet (angolul: Operation Enduring Freedom, OEF, magyarul: „Tartós szabadság” hadművelet) az amerikai Védelmi Minisztérium (DoD), afganisztáni háborúnak adott hivatalos és összefoglaló neve, melyet később a térségben indított különböző kisebb hadművelet gyűjtőnevévé vált, melyek a világméretű terrorizmus elleni háború (Global War on Terror, GWOT) nevében hajtanak végre. Neve eredetileg Operation Infinite Justice volt („végtelen igazság”), amit korabeli újságok és politikai kommentárok gyakran Operation Ultimate Justice-ként neveztek („Végső igazság”). Ezt követően azonban teljesen megváltoztatták a nevet – utóbbinak erős vallási háttérjelentése volt, ugyanis Végső igazságként az Istent szokás hívni –, hogy elkerüljék a muzulmán vallásúakkal való konfrontációt.

A hadművelet három további műveletre bomlik:

Maga az OEF használata tipikusan csak az afganisztáni háborúra vonatkozik. Azonban van több minisztériumi művelet, mely szorosabban, vagy kevésbé szorosan kapcsolódik hozzá. Ezekben például járműveket és egyéb hadieszközöket juttatnak a koalíciós, de a térségben nem hadviselő partnerekhez. Minden ez irányú műveletnek azonban a terrorizmus elleni harc a fő jellege.

Fontos megjegyezni, hogy az OEF-A egy amerikai–brit–afgán közös hadműveletsorozat, mely nem része az ISAF-ben vállalt hasonló műveleteknek, melyben mindhárom nemzet szintén részt vállal. A két műveletcsoport párhuzamosan halad, bár a kezdetekkor úgy döntöttek, összeolvasztják, ez még nem történt meg.

Áttekintés

2001. október 7-én hajnalban összehangolt amerikai és brit légi támadás vette kezdetét Afganisztánban B–1 Lancer, B–2 Spirit és B–52 Stratofortress hadászati bombázókkal, F–14 Tomcat és F/A–18 Hornet vadászbombázókkal és Tomahawk robotrepülőgépekkel, utóbbiak amerikai és brit cirkálókról, és tengeralattjárókról indítva. A támadás célja az al-Káida vezetőinek feltételezett tartózkodási helyeinek, kiképzőtáborainak, laktanyáinak, katonai létesítményeinek, illetve egyéb infrastruktúrák, közlekedési csomópontok, kommunikációs vonalak rombolása volt.

2002. január elején az Amerikai különleges műveletek csendes-óceáni parancsnokságának (United States Special Operation Command Pacific, SOCPAC) mintegy 1200 fős különítménye érkezett a Fülöp-szigetekre, hogy támogassa a a helyi haderőt felszámolni Basilan szigetén található terrorista csoportokat. Ezek között volt az Abu Szajjaf-csoport (Abu Sayyaf Group, ASG), a Dzsemah Iszlamija nevű szervezet (Jemaah Islamiyah) és az al-Káida sejtjei. A Fülöp-szigeteki katonák a hadművelet megkezdése előtt alapos terrorelhárító kiképzésben részesültek, illetve az alatt folyamatos humanitárius segélyszállítmányok érkeztek a Smiles („Mosolyok”) hadművelet keretében.

2002 októberében a Combined Task Force 150 és az amerikai haderő különleges ereje Dzsibutiban felépítette a Le Monier tábort (Camp Le Monier). A hadművelet elsődleges célja a humanitárius segélyszállítmányok célba juttatásának fegyveres védelme volt, illetve a Szomáli-félszigeten folyamatos őrjáratokkal (fegyveres jelenléttel) csökkenteni a terrorszervezetek területeit, képességeit a régióban. Hasonlóan az OEF–P-hez, itt is a humanitárius segélyek fegyveres védelmén volt a hangsúly, illetve a lakosság szimpátiájának megnyerése a közegészségügy fejlesztésével (kutak fúrása, közműhálózat fejlesztése) és a közintézmények kiépítésével (kórházak, iskolák), fejlesztésével.

Ezekben a műveletekben a haditengerészeti egységek is komoly szerepet kapnak, a Báb el-Mandeb-en és az Ádeni-öblön áthaladó hajók fokozott ellenőrzésével, melyek között akadnak illegális fegyverszállítmányok is.

A négy főhadművelet szervezése a Központi (USCENTCOM) és a Csendes-óceáni Parancsnokságok (USPACOM) hatáskörébe tartozik.

2001 óta az amerikai kormányzat 150 milliárd USD-t költött a hadműveletre (2009. szeptemberi adat).^[8]

Jegyzetek

Fordítás

A Wikimédia Commons tartalmaz Enduring Freedom hadművelet témájú médiaállományokat.

• Ez a szócikk részben vagy egészben az Operation Enduring Freedom című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Külső hivatkozások

• News From Operation Enduring Freedom – Unites States Central Command
• Operation Enduring Freedom Trans Sahara – Unites States Africa Command
• J15 Reserve Affairs
• Az Operation Enduring Freedom veszteségei Archiválva 2010. április 6-i dátummal a Wayback Machine-ben