Führer-rendelkezés

Ez a szócikk vagy szakasz lektorálásra, tartalmi javításokra szorul. A felmerült kifogásokat a szócikk vitalapja részletezi (vagy extrém esetben a szócikk szövegében elhelyezett, kikommentelt szövegrészek). Ha nincs indoklás a vitalapon (vagy szerkesztési módban a szövegközben), bátran távolítsd el a sablont! Csak akkor tedd a lap tetejére ezt a sablont, ha az egész cikk megszövegezése hibás. Ha nem, az adott szakaszba tedd, így segítve a lektorok munkáját!

A Führer-rendelet vagy Führer-rendelkezés (németül Führererlass vagy Führerverordnung) a neve Adolf Hitler utasításainak. Ezeket a Harmadik Birodalom területén törvény gyanánt kellett betartania minden hivatalnak és minden német állampolgárnak. Nem volt feltételük valamely az alkotmányban meghatározott állami intézmény általi megerősítése, és tervezetnek sem kellett megelőznie őket. A Führer e rendelkezései megváltoztathatták a többi hatályos jogszabályt, vagy új jogszabályt is létrehozhattak.

Hitlernek az a lehetősége, hogy rendelkezései törvényerővel bírjanak, a weimari köztársaság birodalmi elnökének jogosítványaira épültek. Nekik volt joguk megváltoztatni rendeletekkel a birodalmi kormány és a felső hivatalok szervezetét. 1934-ben mindkét államhivatali funkció egyesítése révén ezek a jogosultságok Hitlerre, mint új államfőre szálltak át. (Törvény a Német Birodalom államfőjéről,^[1] ami 1934. augusztus 1-jén törvényerőre emelkedett.^[2]) Azonban a második világháború kezdetétől a Führer rendelkezései már túllépték az alkotmányosság kereteit.

Az 1933-as Felhatalmazási törvény (Ermächtigungsgesetz) teljhatalommal ruházta fel a birodalmi kormányzatot olyan törvények kibocsátására, amelyek a német parlament, a Reichstag jóváhagyása nélkül is érvényesek voltak. Ezzel a Német Birodalom 1933-tól kezdve diktatúra lett Hitler uralma alatt (a birodalmi kormányzat többé nem mint demokratikus szervezet működött). Mivel Hitler átvette a birodalmi elnök funkcióit is, ezért megkapta a weimari alkotmány 48-ik cikkelye alapján az úgynevezett szükségállapot-rendeletek kiadásának jogát is. Hitler rendeletei gyakran eklatáns megszegését jelentették az emberi jogoknak és egyben az alkotmány megsértései is voltak.

A Reichstag 1942. április 26-án Hitler autoritását és belpolitikai hatalmát tovább erősítette azzal, hogy jogosítványait tovább bővítették a parancskiadással (azzal az indokkal, hogy rugalmasan tudjon alkalmazkodni a mindenkori helyzethez):

„	„Miközben a német nép a létéért küzd, hogy elkerülje a megsemmisülését […] a Führernek […] – nem szabad, hogy az érvényes jogi előírások kössék a kezét – ő, mint a nemzet vezetője, mint a Wehrmacht főparancsnoka, mint miniszterelnök és a végrehajtó hatalom legfőbb birtokosa, mint legfelső bíró és a Nemzetiszocialista Német Munkáspárt elnöke kell, hogy mindenkor abban a helyzetben legyen, hogy szükség esetén minden németet […], aki megszegi kötelességét, lelkiismeretes vizsgálódása után az úgynevezett öröklött jogrendre való tekintet nélkül a megérdemelt büntetésben részesítse és őt az egyébként előírt jogeljárás mellőzésével a hivatalából, rangjából és állásából eltávolítsa.”	”
– Birodalmi Közlöny, 1942 I. 247. oldal.[3]

Példák

Az alábbi felsorolás nem teljes, csupán kiszemelt példákat tartalmaz.

A német Nemzeti-díj létrehívása a kulturális és tudományos tevékenység elismerésére (Stiftung eines Deutschen Nationalpreises für Kunst und Wissenschaft)

A Führernek és a Német Birodalom birodalmi kancellárjának rendelkezése 1937. január 30-án a német Nemzeti-díj létrehívása a kulturális és tudományos tevékenység elismerésére^[4] : „A Nobel-díj elfogadása ezennel a jövőben minden német számára tilos“.

1938. február 4. : „Rendelet a Wehrmacht vezetéséről” (Erlaß über die Führung der Wehrmacht)

Hitler ezzel a rendelkezésével elbocsátotta Werner von Fritsch-et, a hadsereg főparancsnokságának főnökét (a Blomberg-Fritsch-krízis keretében). 1938. február 4-én ezzel a rendeletével Hitler magához ragadta az újonnan létrehozott Wehrmacht főparancsnokságát (Oberkommando der Wehrmacht).^[5]

Führer-rendelet az eutanázia-programról (Euthanasieprogramm) (1939)

Hitler ebben a titkos iratában megadta azoknak az orvosoknak a nevét, akiket felhatalmaz arra, hogy „az emberi megítélés szerint gyógyíthatatlan betegeknek a kórképük kritikus elemzését követően biztosíthatják a kegyelmi halált“.^[6]

Ennek érdekében valamennyi lelki beteget, akik több mint öt éve az intézményekben voltak, külön erre a célra szolgáló listákban rögzítettek. Feltételezések szerint 60 000 vagy 80 000 beteg az eutanázia-program, az úgynevezett T4-es akció áldozatául esett.

A zsidók tervszerű kiirtása („Endlösung”)

A nemzetiszocializmus történészeinek két csoportja alakult ki: az intencionalisták és a strukturalisták vagy funkcionalisták csoportja. Az intencionalisták szerint biztosra vehető, hogy Hitler legkésőbb 1941 nyarát követően parancsokat adott ki a holokauszt végrehajtására, (a nemzetiszocialista nyelvhasználatban „Endlösung der Judenfrage“) ügyében. Még akkor is bizonyosra veszik ezt, ha ezeket a parancsokat nyilvánvalóan nem írásos formában adta ki, illetve mindeddig ilyennek nyomára nem akadtak. Ugyanakkor a funkcionalisták kétségbe vonják, hogy létezne egy általános megsemmisítési parancs.

Komisszár-parancs

1941. június 6-án Hitler kiadta úgynevezett komisszár-parancsát (Kommissarbefehl) („A politikai biztosokkal (komisszárokkal) való bánásmód alapvonalai”). ^[7]

Führer-parancs Erwin Rommelnek, az afrikai német hadtestek főparancsnokának 1942. június 9-én

Ezt a parancsot Generalfeldmarschall Erwin Rommel írásban kapta.^[8] A parancs elrendeli, hogy azokat a német politikai menekülteket, akik az afrikai hadszíntéren a francia oldalon harcoltak, agyon kell lövetni. Rommel a parancsot megtagadta.

Führer-parancs Rosenbergnek, 1942. március 1-jén

Zsidókat és szabadkőműveseket gyanúsított meg Hitler azzal, hogy a második világháború értelmi szerzői. Reichsleiter Alfred Rosenberg ezzel az 1942. március 1-jén kelt paranccsal megkapta a teljhatalmat, könyvtárak és archívumok lefoglalására, amelyeket zsidók vagy szabadkőművesek tulajdonaként lehetett tekinteni.

11. számú Führer-parancs 1944. március 8-án

Bővebben: Szilárd hely

„Fester Platz (szilárd hely)“ a 19. században az erődítmény szinonimája volt. Hitler átértelmezte a fogalmat: azoknak a helyeknek a megjelölése, amelyek operatív fontossága, mint közlekedési csomópontoké különösen szívós védelmet érdemeltek, még abban az esetben is, ha körülzártak voltak. A "szilárd pontok" koncepciója, amit 1944 márciusában hívtak életre, nem vezetett eredményre és túlzottan sok áldozatot követelt a Wehrmacht részéről. A március 8-i parancs 29 ilyen szilárd pontot határozott meg.^[9]

Führer-parancs 1944. augusztus 23-án („A romba döntés parancsa” (Trümmerfeldbefehl))

Dietrich von Choltitz, Párizs parancsnoka kapta ez a Führertől:

„Párizsnak, mint hídfőnek a védelme döntő katonai és politikai jelentőséggel bír. […] Ezért a városon belül az ellenállás első jeleire a legkeményebb eszközökkel kell válaszolnunk, például háztömbök felrobbantása, a főkolomposok nyilvános kivégzése, az érintett városrész teljes evakuálása, mert ezzel lehet legjobban elejét venni az ellenállás kiterjedésének. Valamennyi hidat a Szajna fölött elő kell készíteni a felrobbantásukra. Párizs vagy egyáltalán nem kerülhet az ellenség kezére, vagy csupán romhalmazként. ^[10]”

Von Choltitz a parancsot megtagadta és főbelőtte magát; 1944. augusztus 25-én kapitulált és átadta Párizst, ami így csaknem teljesen ép maradt.

Führer-parancs Albert Speer felfegyverzési miniszternek 1945. március 19-én

„Néró-parancs“ vagy másként „A felperzselt föld parancsa“ néven híresült el ez a rendelkezés. Ennek szellemében a német hadsereg visszavonulási területet, az a Birodalomhoz tartozó volt, betű szerint semmi másnak nem volt szabad az ellenség kezére kerülnie, mint a felperzselt földnek.

Bizonyosnak vehető, hogy Albert Speer ignorálta ezt a parancsot. (Lásd: Albert Speer: Spandaui naplók (Spandauer Tagebücher) és Joachim C. Fest:Albert Speer c. könyvét)

Führer-parancs Berlin lakosságának 1945. április 22-én

Ezt a parancsot röplapokon hozták nyilvánosságra. Elrendelte azoknak a személyeknek (az úgynevezett defetistáknak) az azonnali lelövetését, akik a német „ellenálló erőt“ a berlini csata során bármily módon gyengítették.

További információk

• Martin Moll (Hrsg.): „Führer-Erlasse“ 1939–1945: Edition sämtlicher überlieferter, nicht im Reichsgesetzblatt abgedruckter, von Hitler während des Zweiten Weltkrieges schriftlich erteilter Direktiven aus den Bereichen Staat, Partei, Wirtschaft, Besatzungspolitik und Militärverwaltung. Franz Steiner Verlag, Stuttgart 1997, ISBN 3-515-06873-2.
• Heinrich Schönfelder: Deutsche Reichsgesetze. Sammlung des Verfassungs-, Gemein-, Straf- und Verfahrenrechts für den täglichen Gebrauch. Beck, München [u. a.] 1944 (Loseblatt-Ausgabe).
• Carl Sartorius: Sammlung von Reichsgesetzen staats- und verwaltungsrechtlichen Inhalts. Beck, München 1935–1937.
• Erlasse, Verordnungen, Befehle und Weisungen des Führers und Reichskanzlers des »Dritten Reichs« (documentArchiv.de)
• Führerbefehl an Rommel, 9. Juni 1942
• Führerbefehl an die Berliner Bevölkerung, 22. April 1945

Megjegyzések

Jegyzetek

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Führererlass című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

• ↑ Törvény a Német Birodalom államfőjéről: Törvény a Német Birodalom államfőjéről (Gesetz über das Staatsoberhaupt des Deutschen Reichs) 1934. augusztus 1.. (Hozzáférés: 2013. február 28.)
• ↑ Törvény a Német Birodalom államfőjéről-kancellári utasítás: [[1] staatsoberhaupt-deutschen-reichs_erl]. (Hozzáférés: 2013. február 28.)
• ↑ Düring, Rudolf 1979: Düring, Rudolf. Texte zur deutschen Verfassungsgeschichte (német nyelven). München: Verlag C.H. Beck [1979] 
• ↑ Birodalmi közlöny I.: Birodalmi közlöny. Birodalmi közlöny I, (????) 305 oldal. o.
• ↑ A nürnbergi per naplója: A nürnbergi per naplója: 173 nap foglalata – 1946. július 8-a, hétfő(Der Nürnberger Prozeß: Einhundertdreiundsiebzigster Tag.) Der Nürnberger Prozess (német nyelven). Keitel, az új Wehrmacht parancsnokság élén. (Hozzáférés: 2013. március 1.)
• ↑ Hitler eutanázia-parancsa: Hitler eutanázia-parancsa(„Gnadentoderlass=a kegyelmi halál parancsa“) fakszimile (német nyelven). (Hozzáférés: 2013. március 1.)
• ↑ ns-archiv 1941 kommissarbefehl: Az 1941. június 6-i komisszár-parancs szövege (német nyelven) (php). (Hozzáférés: 2013. március 2.)]
• ↑ ns-archiv 1942 Rommel-parancs: 1942. június 9-i Führer-rendelkezés (német nyelven) (php). (Hozzáférés: 2013. március 2.)
• ↑ Hubatsch, Walter 1962: Hubatsch, Walter. Hitlers Weisungen für die Kriegführung 1939–1945 (német nyelven). Frankfurt a.M.: Bernhard & Graefe Verlag für Wehrwissen, 243-250. o. [1962] 
• ↑ Trümmerbefehl: A Trümmerbefehl fotója (német nyelven). (Hozzáférés: 2013. március 1.)