Felsőszelistye

Felsőszelistye (Săliștea de Sus)
A „völgyi” fatemplom
Felsőszelistye címere
Közigazgatás
Ország	Románia
Történelmi régió	Máramaros
Fejlesztési régió	Északnyugat-romániai fejlesztési régió
Megye	Máramaros
Rang	város
Községközpont	Săliștea de Sus
Polgármester	Ștefan Iuga (PD-L), 2012
Irányítószám	437295
SIRUTA-kód	108892
Népesség
Népesség	4856 fő (2021. dec. 1.)[1]
Magyar lakosság	< 3 (2011)
Népsűrűség	79 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület	64,77 km²
Időzóna	EET, UTC+2
Elhelyezkedése
é. sz. 47° 38′ 59″, k. h. 24° 21′ 00″47.649722222222, 24.3547.649722°N 24.350000°EKoordináták: é. sz. 47° 38′ 59″, k. h. 24° 21′ 00″47.649722222222, 24.3547.649722°N 24.350000°E
Felsőszelistye weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Felsőszelistye témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Felsőszelistye (románul Săliștea de Sus, jiddisül סלישט) város a történeti Máramarosban, Máramaros megyében, Romániában.

Fekvése

A megye délkeleti részén, a Cibles északkeleti lábánál, az Iza folyó mentén, Máramarosszigettől 45 km-re délkeletre, Borsától 25 km-re nyugatra található.

Történelem

Először 1365-ben említették, Keethzeleste (= Kétszelestye) néven. A két Szelestye az Iza két partján fekvő két falurészt jelölte. A név eredetére lásd Szelistye szócikkét.

Román kisnemesi falu volt, a 17–18. században teljes egészében jobbágytalan kisnemesek lakták. A Gruiul Ciorii hegyen épült ortodox kolostorát először 1650-ben említették, de az 1717-es tatár betörésben elpusztult.^[2] Zsidó lakói első zsinagógájukat 1800 körül építették.

Városi rangot 2004-ben kapott.^[3]

Népessége

• 1900-ban 2793 lakosából 2299 volt román (82,31%), 465 német (16,64%) (jiddis) és 29 magyar (1,03%) anyanyelvű; 2303 görögkatolikus, 469 zsidó és 19 római katolikus vallású.
• 2002-ben 5196 lakosából 5185 volt román (99,78%) nemzetiségű; 5028 ortodox, 78 görögkatolikus és 59 baptista vallású.

Látnivalók

• A „hegyi” fatemplomot, más néven „a Nistorescuk templomát” 1680-ban építették. 1717-ben a tatárok felgyújtották, később újjáépítették.
• A „völgyi” fatemplomot, más néven „a Bâleanok templomát ” 1722-ben építették, Eredeti freskóiból mára csak töredékek maradtak. Ikonjait a nemesbudafalvi Radu Munteanu festette 1775-ben.
• Az 1574. számú ház az 1740-es években épült, műemlék.

Gazdaság

Fő megélhetési lehetőséget a mezőgazdaság jelent, ezenkívül jelentős gazdasági ágazatok: faipar, kereskedelem.

Jegyzetek

Források

• P. Szathmáry Károly: A Tisza bölcsője. Vasárnapi Ujság, 1863
• Bélay Vilmos: Máramaros vármegye társadalma és nemzetiségei a megye betelepülésétől a 18. század elejéig. Budapest, 1943

Külső hivatkozások

• A városi önkormányzat webhelye (románul)
• Képes riport a településről (németül)
• Anamaria Iuga tanulmánya a felsőszelistyei népviseletről (románul)

Képek

• 
  A Barcan család egykori háza a máramarosszigeti falumúzeumban
• 
  A Iuga család egykori háza ugyanott