Gornje Biljane

Gornje Biljane
Közigazgatás
Ország	Horvátország
Megye	Zára
Község	Benkovac
Jogállás	falu
Irányítószám	23424
Körzethívószám	(+385) 023
Népesség
Teljes népesség	173 fő (2021. aug. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	275 m
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 44° 06′ 50″, k. h. 15° 32′ 24″44.114, 15.5444.114000°N 15.540000°EKoordináták: é. sz. 44° 06′ 50″, k. h. 15° 32′ 24″44.114, 15.5444.114000°N 15.540000°E
Sablon • Wikidata • Segítség

Gornje Biljane falu Horvátországban Zára megyében. Közigazgatásilag Benkovachoz tartozik.

Fekvése

Zárától légvonalban 25, közúton 32 km-re keletre, községközpontjától 13 km-re északnyugatra, Dalmácia északi részén, Ravni kotari területén fekszik.

Története

Biljana a középkorban az ősi lukai zsupánság területéhez tartozott. Első írásos említése 1358-ban történt abban az oklevélben, melyben Csúz János horvát bán birtokot adományoz a biljanai Stjepan és Filip nevű testvérpárnak.^[2] 1409-ben Dalmáciával együtt velencei uralom alá került és Novigradból igazgatták. 1527-ben a környező településekkel együtt elfoglalta a török és elnéptelenedett. 1570-től a Klisszai, 1580-tól 1647-ig a Likai szandzsák része volt. A 17. század elején egy bizonyos Beširagić nevű török kapitány birtokaként említik, akinek az itteni vár volt a székhelye. A török uralom 1647-ig tartott. Ekkor új népesség költözött be az üresen hagyott területre, mely pravoszláv (tulajdonképpen szerb) volt, akiket a korabeli velencei források vlachoknak, illetve morlakoknak neveznek. A falu 1797-ig a Velencei Köztársaság része volt. Miután a francia seregek felszámolták a Velencei Köztársaságot és a campo formiói béke értelmében osztrák csapatok szállták meg. 1806-ban a pozsonyi béke alapján az Első Francia Császárság Illír Tartományának része lett. 1815-ben a bécsi kongresszus újra Ausztriának adta, amely a Dalmát Királyság részeként Zárából igazgatta 1918-ig. A településnek 1857-ben 289, 1910-ben 442 lakosa volt. Az első világháború után előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. A második világháború idején 1941-ben a szomszédos településekkel együtt Olaszország fennhatósága alá került. Az 1943. szeptemberi olasz kapituláció után visszatért Horvátországhoz, majd újra Jugoszlávia része lett. 1991-ben lakosságának 97 százaléka szerb nemzetiségű volt. 1991 szeptemberében szerb lakói csatlakoztak a Krajinai Szerb Köztársasághoz és a település szerb igazgatás alá került. 1995 augusztusában a Vihar hadművelet során foglalta vissza a horvát hadsereg. Szerb lakossága elmenekült, a falu pedig teljesen elpusztult. 2011-ben 170 lakosa volt, akik főként mezőgazdasággal és állattartással foglalkoztak.

Lakosság

Nevezetességei

A településen átezető út felett áll Szent György tiszteletére szentelt szerb pravoszláv temploma.^[5] A templomot már 1324-ben említik ugyanezzel a titulussal, de akkor a középkorban itt létezett Draginići falu temploma volt. Ebből a faluból származott az ismert zárai Nozdronja család, melynek tagjai a 14. században I. Lajos magyar király és Velence közötti harcok során Lajos szövetségesei voltak.^[6] A templomot a török kiűzése után a 17. században kezdték használni a pravoszlávok. A templom jellegzetesen gótikus stílusú, egyhajós épület, erős boltozattal. A rozettával díszített homlokzat felett áll a harangtorony. A 18. században a templomot jelentősen átépítették, a hajót meghosszabbították és szélesítették, ezért az eredeti apszist elbontották. A templom körül temető található.^[6]

Jegyzetek

Források

• Benkovački kraj kroz vjekove Benkovac, 1987. YU ISBN 8673770106
• A Građevinar folyóirat 2009. évi 6. száma

További információk

• Benkovac község hivatalos oldala (horvátul)
• Benkovac turisztikai egyesületének honlapja (horvátul)
• A dalmáciai pravoszláv püspökség honlapja (szerbül)
• Ravni kotari és Bukovica kulturális öröksége (horvátul)