Harmadik Nagy Imre-kormány
| Harmadik Nagy Imre-kormány (1956. november 3. – november 12.) | |||||
| Időhossz | 10 nap | ||||
| Kormányfő | Nagy Imre (a minisztertanács elnökeként) | ||||
| Államfő | Dobi István (az Elnöki Tanács elnökeként) | ||||
| Államforma | köztársaság | ||||
| Pártok | Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt, Magyarországi Szociáldemokrata Párt, Petőfi Párt, Magyar Szocialista Munkáspárt | ||||
A harmadik Nagy Imre-kormány 1956. november 3-án alakult meg,[1][2][3] amely már valódi többpártrendszert képviselő koalíciós kormány volt. A kormányban a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) négy, a Független Kisgazdapárt (FKgP) és a Magyarországi Szociáldemokrata Párt (MSZDP) három-három, valamint a Petőfi Párt (néven újraalapított Nemzeti Parasztpárt) két tagja foglalt helyet.
A kormányfő és a kormány tagjai
 | Bővebben: 1956-os forradalom |
- Nagy Imre, a Minisztertanács elnöke mint kormányfő, és egyben külügyminiszter (MSZMP)
- Tildy Zoltán államminiszter (FKGP)
- Kovács Béla államminiszter (FKGP)
- B. Szabó István államminiszter (FKGP)
- Kéthly Anna államminiszter (MSZDP)
- Kelemen Gyula államminiszter (MSZDP)
- Fischer József államminiszter (MSZDP)
- Bibó István államminiszter (Petőfi Párt)
- Farkas Ferenc államminiszter (Petőfi Párt)
- Losonczy Géza államminiszter (MSZMP)
- Kádár János államminiszter (MSZMP)
- Maléter Pál honvédelmi miniszter (MSZMP).
Ellentmondások
Gyakorlatilag (de facto) csak egy napig, a szovjet hadsereg másnapi általános támadásáig működött. Jogilag (de iure) ez a kormány egészen 1956. november 7-éig hivatalban volt, hiszen a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa nem mentette fel. November 7-én az Elnöki Tanács végül felmentette a kormányt. (A döntés november 12-én jelent meg a Magyar Közlönyben.) Ugyanezen a napon felesküdött a Parlamentben Kádár János kormánya, amely a szovjet fegyverek védelmében alakult, törvénytelenül.
A két kormány hivatali ideje közti átfedés megoldhatatlan jogi probléma elé állította a születő Kádár-rendszert, hiszen a Kádár-kormány november 4-én hajnalban, az ungvári rádión bejelentett megalakulása nem lehetett törvényes, ha elődje akkor még hivatalban volt.
Kezdetben a Kádárt támogató szovjetek azzal próbálkoztak, hogy a Jugoszlávia budapesti nagykövetségére november 4-én menekült Nagy Imrétől néhány nappal később D. T. Sepilov külügyminiszter november 4-re visszadátumozott lemondó nyilatkozatot követelt (amit Nagy Imre megtagadott). Azért is meg kellett tagadnia, mert november 11-én az MSZMP (alapító) Intéző Bizottsága a jugoszláv nagykövetségen Donáth Ferenc, Haraszti Sándor, Losonczy Géza, Lukács György, Nagy Imre és Szántó Zoltán részvételével tartott ülésén határozatban rögzítette, hogy a Nagy Imre-kormánynak nem szabad lemondania.[4]
Az ellentmondást a forradalom és szabadságharc vérbefojtói nem is tudták feloldani, egyszerűen eltussolták és évtizedekig senki nem mert nyíltan beszélni arról, hogy 1956-ban a bevonuló szovjet hadsereg nem a magyarok hívására érkezett, hanem a törvényes kormányt döntötte meg, és állította helyébe saját bábkormányát.[5]
A november 23-án a romániai Snagovba hurcolt Nagy Imre hetekkel később így fogalmazta meg ezt a tényt, illetve a belőle adódó jogi következtetést a Snagovi feljegyzésekben: „Ezek az összeütközések nem az »ellenforradalom«, hanem a két hadsereg fegyveres harcának jellegét viselték magukon.” Kádár „kormányát” Nagy Imre többszörösen idézőjelben említi.
Jegyzetek
- ↑ Naplók, interjúk '56-ról. Összeállította és szerkesztette: Sümegi György. Enciklopédia Kiadó, Bp., 2006. 61-62. o.
- ↑ Krónika 1956. Főszerk.: Izsák Lajos. Szerk.: Stemler Gyula. Kossuth Kiadó - Tekintet Alapítvány, Bp., 2006. 159. o.
- ↑ Bibó István (1911-1979). Életút dokumentumokban. Válogatta, összeállította Huszár Tibor. A felhasznált interjúkat készítette Huszár Tibor és Hanák Gábor. A kötetet szerkesztette: Litván György és S. Varga Katalin. 1956-os Intézet - Osiris-Századvég, Bp., 1995. 445. o.
- ↑ Krónika 1956. Idézett mű 174. o.
- ↑ Bibó István (1911-1979). Életút dokumentumokban. Idézett mű 450. o.
Források
- Nagy Imre: Snagovi jegyzetek, Budapest, 2006, Szerk. Vida István ISBN 9639610550
További információk
- A Szabad Kossuth Rádió közleménye
- Rainer M. János: Nagy Imre. Életrajzi kronológia.
