Hubert von Herkomer
| Hubert von Herkomer | |
 | |
| Önarcképe 1880 körül | |
| Született | 1849. május 26.[1][2][3][4] Waal |
| Elhunyt | 1914. március 31. (64 évesen)[5][1][2][3][6] Budleigh Salterton |
| Állampolgársága | |
| Házastársa | Anna Herkomer |
| Szülei | Josephine Herkomer |
| Foglalkozása | |
| Iskolái | Royal College of Art |
| Kitüntetései |
|
 A Wikimédia Commons tartalmaz Hubert von Herkomer témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Hubert von Herkomer (Waal, Bajorország, 1849. május 26. – Budleigh Salterton, 1914. március 31.) német származású angol festő.
Élete
Édesapja Waalban volt szentképfaragó. 1851-ben családja Amerikába vándorolt ki, de már 1857-ben visszatért és Southamptonban telepedett le. Miután Herkomer az ottani művészeti iskolán megkezdte tanulmányait, 1865-ben apjával, aki megbízást kapott, hogy Peter Vischer négy evangelistaszobrát fából kifaragja, Münchenbe ment és az ottani akadémián tovább képezte magát. 1866-ban rövid időre a South Kensington iskola növendéke lett, majd visszatért Southamptonba, ahol műveiből kis kiállítást rendezett és rajzokat készített egy élclap számára. 1870-ben Londonba ment, ismeretessé vált a Graphic-be rajzolt illusztrációival és festményeivel is sikert aratott; ilyenek: A pihenés, A kútnál, A vacsora, A sajtos, A fáradtság.
1871-ben az akvarellfestők egyesületébe lépett be. 1873-ban kiállította A nap fáradalmai után, 1874-ben Az erdő, 1875-ben A vadorzó elfogatása című képet. 1878-ban a párizsi világkiállításon nagy érmet nyert Az invaldusok utolsó istentisztelete Chelsea-ben című híres, realisztikus festményével. Ezután következtek: Este (jelenet egy londoni női menedékházból), The Gloom of Idwal (Észak-walesi tájkép), God's shrine, A könyörgők, Ellentétek (angol nők a bajor hegyekben). 1886-ban állította ki Grant kisasszony (a fehér ruhás hölgy) világhírű arcképét. Több női arcképe is hasonlóan népszerű. Legkitűnőbb férfiarcképei: Richard Wagner, Alfred Tennyson, Archibald Forbes, John Rudkin, Stanley, John Richter, stb. képmásai. 1885-től a berlini akadémia tagja és az oxfordi egyetem tanára volt. Ott tartott előadásai közül megjelentek: Hubert H., Etching and mezzotint enraving, Lectures delivered at Oxford (London, 1892).[8]
Galéria
-
Eventide: A Scene in the Westminster Union, 1878 -
The Last Muster, 1875 -
Hard Times (1885). -
Portrait of Henry Hobson Richardson, 1886 -
A Guard-Room at Aldershot (1870) -
Sunday at the Chelsea Hospital (1871). -
The 'Schuhplattl' Dance (1873) -
Beauty's Altar, 1900
Jegyzetek
- ↑ a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
- ↑ a b Hubert von Herkomer (holland nyelven)
- ↑ a b Hubert von Herkomer (angol nyelven). Oxford University Press, 2006
- ↑ The Fine Art Archive. (Hozzáférés: 2021. április 1.)
- ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. május 3.)
- ↑ SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ artist list of the National Museum of Sweden, 2016. február 12.
- ↑ V. ö. Courtney, H. his life and work (London, 1892).
Források
- Bokor József (szerk.). A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X
Művészetportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap
