Installáció

Ennek a szócikknek hiányzik vagy nagyon rövid, illetve nem elég érthető a bevezetője.
Kérjük, segíts olyan bevezetőt írni, ami jól összefoglalja a cikk tartalmát, vagy jelezd észrevételeidet a cikk vitalapján.

Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye.

Az installáció a képzőművészet egy műfaja.

Az installáció jellemzői

Egy nagyon széles művészeti gyakorlatot érint. A performansztól az építészetig nagyon sokféle hatás figyelhető meg. Ez a fajta hibrid diszciplína a ‘90-es évek második feléig dominál. Lényege a hely által felkeltett szellemi kontextusnak aktivizálása; kilépés a művészet megszokott helyszíneiből. A valóságos tér és idő használata jellemzi, kijátssza a valóságos tér és idő összefüggéseket. Az installáció az érzékekhez tér vissza. Nagyon helyhez kötött. Ebben az időben cseng le a hatalmas ego kifejeződése (újfestészet, Christo-féle land art, a nagy monumentális installációk) Az elmúlt 10 évben bontakozott ki újra az installálás, melyben az egy tárgyra való korábbi koncentrálás helyett, sokkal inkább a különböző tárgyak kontextusai, kölcsönhatásai a legfontosabbak. Az installáció így aktivizálja a hely kontextusát. Gronzi Goldbernek A tér mint gyakorlat c. írása (1975) irányította erre a figyelmet: aktív párbeszéd figyelhető meg az emberekkel és tárgyakkal, amit tartalmaz ez a tér. Magába foglalja mindazokat az eljárásokat az installáció, ami aktiválja egy sajátos specifikus helynek a rejtett, visszafogott jelentéseit. Az elektromos médiumoknak képzeletbeli dimenziói, az építészeti tér, a társadalmi tér bevonása is különböző szemléletmódot képvisel. Video installáció az egyik nagy ága ennek a művészeti műfajnak.

Előzmények

A futurizmustól, El Liszickij konstruktívabb térkutatásaitól, Marcel Duchamp szürrealista kiállításain át a process artig, land artig, arte povera-ig sok minden hatással volt az installációra.

A „Sight” fogalma

A '60-as évek elején bontakozott ki a hely fogalmával való elméleti foglalkozás, a sight kategóriája. Ebből a szempontból legfontosabb Robert Smithson volt. Ő fejtette ki azt az elképzelését, hogy a műalkotásnak nem egy teret kellene birtokolnia, hanem sokkal inkább létre kellene hoznia egy teret, amelyet a néző sokkal jobban birtokolhat, sokkal jobban lakhat benne, – mint ha csak kívülről nézegetné. Aktív részvétel, életszerű szituáció. A hagyományos passzív galériaszisztémának az ellentétéről van szó.

Rengeteg tanulmány született ekkoriban a white-cube-ról (steril, üres kiállítóterekről), amelyek egy nagyon erősen racionális, konstruktivista, geometrikus absztrakcióhoz illő reduktív teret jeleznek, abszolút elzárkózva az élettől. Tehát a műalkotást egyre inkább úgy akarták felfogni, mint ami megteremti a saját terét. Ezt már Valter de Maria is felvetette az Új-Mexikói fennsíkon, ahol egy szinten lévő, villámokat befogadó póznák rácsát hozta létre (1mérföld × 1mérföldes területen). Úgy is képzelte ezt el, mintha a póznák egy üveglapot tartanának. A természet és mű közötti egyensúlyt próbálja megteremteni.

Smithson is azt mondja, hogy ami a nézők számára a galériatérben megjelenik, az már egy kifinomított anyag, szemben a hétköznapi életben, természetben megjelenő sokkal gazdagabb anyag- és térfogalommal. A sight egy sokkal gazdagabb tér, melynek fogalma idővel egyre inkább tágulni fog.

Robert Smithson Hely és nem-hely c. írása ellentétpárokat állít fel a sight fogalmának körüljárásához: nyitott hatások – zártság, irányok jellemzik – elrendezett anyag, külső koordináció – belső koordináció, kivonás – összeadás, szétszórt információ – visszafogott információ, sok – egy.

Galéria

Rachel Whitread. Töltés a Tate Galéria tárlatán.
Carsten Höller. Teszt terület, 2006, Tate Galéria tárlatán. A látogatók akár 5 emeletet is lecsúszhatnak.
Allan McCollum.Az alakzatok project, 2005/06
Jacek Tylicki. Adj ha tudsz - végy ha kell Arambol dzsungelében, Goa, India
Lidia Chiarelli. IMMAGINE&POESIA tárlatán. Agliè (Torino, Olaszország), 2012

Az installáció megjelenési formái

Dislocation installáció: A '80-as évek végétől kezdődő, főleg a '90-es években jelentkező installációs művészetben már a galériát is alkalmasnak tekintik a művészek egy „sight" létrehozására: specifikus helynek a megformálására. Nagyon sokan a dislocation-nek, a különböző helyszíneknek a felcserélésével hozzák létre műveiket.

Szakrális tér alakító installációk: A '80-as évektől nagyon sok olyan munka is megjelenik, amikor magában a galéria terében jelennek meg intim térre utaló terek. Egyik lehetőség, amikor szakrális tereket használnak fel a művészek (templomok, vagy régi, muzeális értékű tereket)

Természeti installáció: A természetnek, a természetes anyagoknak a galéria terébe való beviteléről, és a mesterséges helyszínek külső bevitele történik az installáció ezen fajtájában. Főleg a japánoknál van nagy hagyománya az ilyen fajta installációknak.

Marina Abramović
Vito Acconci
Gustavo Aguerre
Artur Barrio
Sylvie Bélanger
Maurice Benayoun
Guillaume Bijl
Christian Boltanski
Christoph Büchel
Stefano Cagol
Janet Cardiff
Marco Casagrande
The Chapman Brothers
Bruce Charlesworth
Judy Chicago
Christo és Jeanne-Claude
Anne Cleary
Denis Connolly
Mark Divo
Pascal Dombis
John Duncan (artist)
Leif Elggren
Olafur Eliasson
Shahram Entekhabi
Ingrid Falk
John Fekner
James Robert Ford
Ignazio Fresu
Bernhard Gal
Valery Grancher
Ann Hamilton
Mona Hatoum
Carl Michael von Hausswolff
Gottfried Helnwein
Robert Irwin
Mark Jenkins
Ilya Kabakov
Kazuo Katase
Jonathon Keats
Mike Kelley
Ed Kienholz
Meeli Kõiva
Barbara Kruger
Janis Kounellis
Wolfgang Laib
Matthieu Laurette
Lennie Lee
Richard Long
Mary Lucier
David Mach
John K. Melvin
Annette Messager
Youri Messen-Jaschin
Orlando Mohorovic
Cornelia Parker
Judy Pfaff
Liz Phillips
Arne Quinze
Maria Reidelbach
Rene Rietmeyer
Ken Rinaldo
Don Ritter
David Rokeby
Sandy Skoglund
Patrice Stellest
Nathaniel Stern
Sarah Sze
Massimo Taccon
Yoko Terauchi
James Turrell
Camille Utterback
Bill Viola
Banks Violette
Matej Andraz Vogrincic
Zbigniew Wąsiel
Elisabeth Wierzbicka Wela
Krzysztof Wodiczko
gelitin

„Vizes” installációk

Ezek a művészek a vizet általában mint az átmenetiség és mulandóság metaforáját használják. Előzménynek tekinthetőek a Fluxus mozgalom bizonyos performanszai, Allan Kaprow jég-masztabái, Beuys munkái.

Anya Gallacio
Rose Finn-Kelcey
Craig Wood
Glen Onwin
Caroline Wilkinson

Olaj installációk:

Richard Wilson
Per Barclay

„Minimalista” „koncept” installáció

Az előbbi a tereknél az élet terei idéződtek meg a galériában. Azonban van sok olyan installáció, melyek a galéria terét egyfajta minimalisztikus, vagy konceptuslista mű illusztrációjaként fogja fel. Ezt jellemző módon a '60-as években induló nagy generáció jellegzetes alakjait használják fel.