Jean-Pierre Ponnelle

Ezt a szócikket némileg át kellene dolgozni a wiki jelölőnyelv szabályainak figyelembevételével, hogy megfeleljen a Wikipédia alapvető stilisztikai és formai követelményeinek.

Ez a szócikk vagy szakasz lektorálásra, tartalmi javításokra szorul. A felmerült kifogásokat a szócikk vitalapja részletezi (vagy extrém esetben a szócikk szövegében elhelyezett, kikommentelt szövegrészek). Ha nincs indoklás a vitalapon (vagy szerkesztési módban a szövegközben), bátran távolítsd el a sablont! Csak akkor tedd a lap tetejére ezt a sablont, ha az egész cikk megszövegezése hibás. Ha nem, az adott szakaszba tedd, így segítve a lektorok munkáját!

Jean-Pierre Ponnelle
Született	1932. február 19.[1][2][3][4][5] Párizs[6]
Elhunyt	1988. augusztus 11. (56 évesen)[1][2][3][4][5] München[7]
Állampolgársága	francia[8]
Házastársa	Margit Saad (1957 – 1988. augusztus 11.)
Gyermekei	Pierre-Dominique Ponnelle
Foglalkozása	színházi rendező színházi látványtervező jelmeztervező operaigazgató filmdíszlettervező filmrendező rendező
Halál oka	tüdőembólia
Sírhelye	Père-Lachaise temető (49) Grave of Ponnelle
IMDb PORT.hu
A Wikimédia Commons tartalmaz Jean-Pierre Ponnelle témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Jean-Pierre Ponnelle (Párizs, 1932. február 19. – München, 1988. augusztus 11.) francia operarendező.

Pályafutása

Filozófiát, művészetet és történelmet Párizsban tanult, majd 1952-ben színházi tervezőként kezdte el karrierjét Werner Henze Boulevard Solitude c. operájával. Jelentős hatással volt rá Georges Wakhévitch művészeti szervező munkája, aki darabokat és ruhákat is készített a színház, a balett és az opera számára.

1962-ben Düsseldorfban rendezte meg első darabját, Wagner Trisztán és Izoldáját. 1981-ben a Bejrúti Fesztiválon is előadták az operát, melyet széles körben a történelem esztétikailag egyik legszebb alkotásának tartottak.

Munkái közé tartoztak színpadi előadások a Metropolitan és a San Francisco Operában, televíziós előadások (Pillangókisasszony 1974-ben, Mirella Freni és a fiatal Plácido Domingo említésre méltó szereplésével), valamint megfilmesített operák, mint a jól ismert Figaro házassága Karl Böhm karmester vezénylésében. Mozart akkoriban elhanyagolt Titus kegyelme c. darabja Ponnelle 1969-es rendezésének köszönhette, hogy visszakerült a repertoárba.

Előadásai sokszor megosztották a közönséget. 1986-os Aidáját Covent Gardenben, melyben a szokásos balett-táncosokat fiúk helyettesítették, a nézők kifütyülték, míg korábbi Don Pasquale-ja ugyanazon színházban elsöprő sikert aratott, csak úgy, mint számos az általa feldolgozott művekből.

1988-ban Münchenben halt meg egy balszerencsés esést követő tüdőembóliában. A zenekari árokba zuhant, miközben a Carment próbálta a Zubin Mehta vezette Izraeli Filharmonikus Zenekarral.

Fia Pierre-Dominique Ponnelle karmester, unokaöccse Jean Pierre Danel.

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Jean-Pierre Ponnelle című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Jegyzetek