Johann von Salis-Seewis

Johann von Salis-Seewis
Született	1862. december 8. 1862 Károlyváros
Meghalt	1940. október 24. (77 évesen) Zágráb
Állampolgársága	horvát
Ország	Osztrák–Magyar Monarchia, Jugoszlávia
Fegyvernem	gyalogság
Rendfokozata	táborszernagy
Szülei	Johann Gaudenz Gubert Dietegen von Salis
A Wikimédia Commons tartalmaz Johann von Salis-Seewis témájú médiaállományokat.

Johann von Salis-Seewis (más néven Johann Ulrich Graf von Salis-Seewis, Károlyváros, 1862. december 8. – Zágráb, 1940. október 24.) osztrák-magyar katonatiszt volt az első világháború alatt. A horvát nemzetiségű Salis-Seewis a horvát 42. honvéd gyaloghadosztályt (becenevén Ördöghadosztály) irányította először a sikertelen szerbiai hadjáratban 1914-ben, majd a kárpáti fronton. Hazatérése után Bécs katonai parancsnoka lett, majd az osztrák-magyar megszállás alatti Szerbia Katonai Főkormányzóságának első katonai kormányzójaként szolgált. Később a román hadjárat során a 92. Landwehr gyaloghadosztály parancsnoka volt, és a megszállt Romániában a Legfelsőbb Parancsnokság élén állt. Az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlása után, a háborús vereséget követően Horvátországban telepedett le, ahol kapcsolatba került a horvát fasiszta Usztasa mozgalommal.

Élete

Johann Ulrich Salis-Seewis az akkori Habsburg Birodalmon belül Horvát-Szlavónország részét képező Károlyvárosban született 1862. december 8-án a régi svájci arisztokrata Salis családban. Gaudenz Gubert Comte Salis-Seewis (1824–1873) harmadik gyermeke volt.^[1] A Salis-Seewis család még XIV. Lajos francia királytól kapta a grófi címet. Anyja, Wilhelmina Dobrinović egy boszniai eredetű régi horvát nemesi családból származott. Dédapja Johann Gaudenz von Salis-Seewis svájci költő volt. Johann Ulrich apja 1873-ban halt meg, amikor ő még csak tizenegy éves volt.^[1]

A katonai iskola elvégzése után Salis-Seewist katonai tanácsadónak küldték Szkopjéba. Ez akkor történt, amikor Macedónia régióban a felkelők (bolgár, görög, macedón, montenegrói és szerb lakosság) és a megszálló török hadsereg között éppen zavargások zajlottak. Salis-Seewist a török csendőrség parancsnokává nevezték ki, mely tisztséget 1903-tól 1905-ig töltötte be.^[2] A misszióból hazatérve a budapesti 86. gyalogezredben szolgált, majd az esztergomi 76. gyalogezredhez került, 1908-tól 1911-ig a 79. gyalogezred parancsnokává nevezték ki. 1911-ben Fiuméban volt a 71. gyalogdandár parancsnoka. 1912. május 9-én vezérőrnaggyá léptették elő.^[1]

Az első világháborúban

Az első sikertelen szerb hadjárat során a 71. gyalogdandár parancsnoka volt. 1914 novemberében Salis-Seewis átvette a Vrazija Divizija (Ördög Hadosztály) néven ismert 42. honvéd gyalogoshadosztály parancsnokságát. Sarkotić tábornokot váltotta, aki rövid időre a megszállt szerb területek katonai kormányzója lett.^[3] A teljes egészében horvát katonákból álló hadosztályban, a magyar és a német helyett kizárólag a horvát nyelvet használhatták a parancsok kiadása során. A hadjárat kudarca és az osztrák-magyar csapatok Szerbiából való visszavonulása után Salis-Seewist a 42. hadosztállyal Galíciába és a kárpáti frontra helyezték át, 1915 februárjában tábornoki rangot kapott. A parancsnokságon maradt. 1915. június 22-ig, amikor Karl von Pflanzer-Baltin tábornok, aki elégedetlen volt vezetésével, felmentette parancsnokságából. 1915 novemberében a bécsi helyőrség parancsnokává nevezték ki.^[4]

1916. január 7-én, Szerbia központi hatalmak általi meghódítását követően I. Ferenc József császár, a Szerbiai Katonai Főkormányzóság katonai kormányzója nevezte ki. E tisztségében Otto Gellinek alezredes vezérkari főnök támogatta.^[5] Miután a magyar hatóságok gyanúja, majd panasza szerint Salis-Seewis támogatta Szerbia Birodalomhoz való csatlakozásának gondolatát, 1916 júliusában elbocsátották tisztségéből, és korábbi hadtestparancsnoka, Adolf von Rhemen tábornok vette át a helyét. A román hadjárat idején a moldvai 92. gyaloghadosztály parancsnokává nevezték ki, majd az August von Mackensen tábornok, a megszállt Románia német katonai kormányzója alárendeltségében az úgynevezett „Generalkommando Rumänien” hadtest parancsnokává nevezték ki.^[6]

A háború után

1918. november 11-én, amikor a háború véget ért, táborszernaggyá (Feldzeugmeister) léptették elő. Ausztria-Magyarország és a központi hatalmak veresége után Horvátországba költözött, ahol az új Szerb-Horvát-Szlovén Királyság kormánya engedélyezte a letelepedést és állami nyugdíjat biztosított számára. Később csatlakozott a horvát nacionalista Usztasa mozgalomhoz.^[7] 1940. október 24-én halt meg Zágrábban.^[8]

Jegyzetek

Források

• Allgemeine schweizerische Militärzeitschrift, ETH-Bibliothek (1968). „Feldzeugmeister Johann Ulrich Graf SalisSeewis (1862–1940)” (német nyelven). DOI:10.5169/seals-44481.  
• Jewison, Glenn: Generaloberst Paul Baron Puhallo von Brlog. Austro-Hungarian Army . [2012. február 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. május 10.)
• Buttar, P.. Russia's Last Gasp: The Eastern Front 1916–17. Bloomsbury Publishing, 43. o. (2016). ISBN 978-1-4728-1277-3 
• Horel, C.. Soldaten Zwischen Nationalen Fronten: die Auflösung der Militargrenze und die Entwicklung der königlich-ungarischen Landwehr (Honvéd) in Kroatien-Slawonien 1868–1914, Studien zur Geschichte der Österreichisch-Ungarischen Monarchie (német nyelven). Verlag der Österreichischen Akademie der Wissenschaften (2009). ISBN 978-3-7001-6496-8 
• Hungarian Law Enforcement Peacekeeping Experience in the Western-Balkan (magyar nyelven). Repository of the Academy's Library , 2020. június 16.
• Mitrović, A.. Serbia's Great War, 1914–1918, Central European studies. Purdue University Press (2007). ISBN 978-1-55753-476-7 
• Newman, J.P.. Yugoslavia in the Shadow of War: Veterans and the Limits of State Building, 1903–1945. Cambridge University Press, 182. o. (2015). ISBN 978-1-316-38112-0 
• von Horstenau, E.G.. Österreich-Ungarns letzter krieg, 1914-1918: bd. Das kriegsjahr 1915, erster teil. Vom ausklang, der schlacht bei Limanowa-Łapanów bis zur einnahme von Brest-Litowsk, Österreich-Ungarns letzter Krieg, 1914–1918 (német nyelven). Verlag der Militärwissenschaftlichen mitteilungen (1931) 

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Johann von Salis-Seewis című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.