Josias von Heeringen

Josias von Heeringen
Josias von Heeringen
Született	1850. március 9.[1] Kassel[2]
Elhunyt	1926. október 9. (76 évesen)[1] Charlottenburg
Állampolgársága	német
Foglalkozása	politikus katonatiszt
Kitüntetései	Pour le Mérite Fekete Sas-rend Iron Cross 2nd Class 1st Class Order of the Crown Grand Cross of the Military Merit Order (Bavaria) Commander of the Order of Philip the Magnanimous Order of the Rue Crown Grand Cross for Sovereigns of the Order of the Württemberg Crown Commander of the Friedrich Order Magyar Királyi Szent István-rend nagykeresztje Belga Lipót-rend fősávja Grand Cordon of the Order of the Rising Sun Japán Szent Hagyaték Arany-Ezüst Csillagja Order of Osmanieh 1st Class Kassel díszpolgára (1914)
Sírhelye	Invalidenfriedhof
A Wikimédia Commons tartalmaz Josias von Heeringen témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Josias von Heeringen (Kassel, Poroszország, 1850. március 9. – Berlin-Charlottenburg, Német Birodalom, 1926. október 9.) porosz katonatiszt, 1898-tól tábornok, 1909–1913 között a Német Birodalom hadügyminisztere, első világháborús hadseregparancsnok.

Élete

Már hosszú katonai karrier után 1887-ben őrnaggyá léptették elő. 1892 és 1895 között a vezérkar egyik osztályát vezette. 1898-ban előléptették vezérőrnaggyá.

1901-ben előléptették altábornaggyá, 1903-ban pedig a német 22. hadosztály parancsnoka lett. 1906-ban kinevezték gyalogsági tábornokká és egyidejűleg a Stettinben állomásozó 2. hadtest parancsnokává. 1909 és 1913 között hadügyminiszterként dolgozott. Végül a 2. hadsereg-felügyelet főfelügyelője lett.

Az első világháború kezdetén a nyugati fronton, a német balszárny legszélén tevékenykedő 7. hadsereg parancsnokává nevezték ki. A hadjárat elején a jobbszárny-szomszédjával, Rupprecht herceggel (6. hadsereg) együtt az volt a feladata, hogy visszavonulva maga után csalogassa a franciák jobbszárnyát (1. és 2. hadsereg), azonban augusztus 20-án a két hadsereg (Rupprecht kezdeményezésére) megtámadta a franciákat és visszavetette őket megerődített határukhoz, itt azonban elakadtak. Támadásuk túlságosan közvetlen volt, így idővel szükségképpen el kellett akadnia, ahhoz ugyanis nem volt meg a kellő erőfölény, hogy megsemmisítő vereséget mérjenek a franciákra. A hadseregét a háború későbbi fázisában, amelyet pontatlanul a „versenyfutás a tengerhez” néven emlegetnek, alakulatonként átdobták a középső arcvonalszakaszra. 1916 augusztusától 1918-ig a tengerparti védelem főparancsnoka volt. Vezérezredesi renfokozatban vonult vissza az aktív szolgálatból.

1918-tól 1926-ig a Kyffhäuserbund háborúsveterán-szervezet elnöke volt. 1914 szeptemberében Kassel város díszpolgára lett.

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Josias von Heeringen című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Hivatkozások

• Acta borussica 10. kötet 390. oldal (pdf; 2,74 MB)

Jegyzetek