Max Bill

Max Bill
1970-ben
1970-ben
Született1908. december 22.
Winterthur
Elhunyt1994. december 9. (85 évesen)
Berlin
Állampolgárságasvájci[1][2]
Nemzetiségesvájci német
Házastársa
  • Binia Bill (1931–)[3][4]
  • Angela Thomas (1991 – 1994. december 9.)[4]
GyermekeiJakob Bill
Foglalkozásaiparművész
szobrász
művészeti író
Tisztsége
  • Member of the Zurich City Parliament (1961–)
  • Member of the Swiss National Council (1967. december 4. – 1971. november 28.)
Iskolái
  • Bauhaus
  • Kunstgewerbeschule Zürich
Kitüntetései
  • Művészetek és Irodalom Érdemrendjének lovagja
  • a Német Szövetségi Köztársaság Rendjének nagykeresztje
  • Prix Kandinsky (1948)
  • Goslarer Kaiserring (1982)
  • Praemium Imperiale (1993)[5]
Halál okaszívinfarktus

  • IMDb
A Wikimédia Commons tartalmaz Max Bill témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Max Bill (Winterthur, Svájc, 1908. december 22. – Berlin, 1994. december 9.) svájci építész, festő, szobrász, művészeti író, ipari formatervező.

Életpályája

Max Bill 1924 és 1927 közt ezüstművességet tanult a zürichi iparművészeti iskolában. 17 éves volt, amikor 1925-ben meghívták egy párizsi nemzetközi iparművészeti kiállításra, e kiállításon megcsodálta Le Corbusier és más hírességek alkotásait. 1927-28-ban Dessauban folytatta tanulmányait a Bauhaus iskolában, itt tanítottak ekkor: Josef Albers, Kandinszkij, Paul Klee, Moholy-Nagy László, Oskar Schlemmer. 1931-ben már az „Abstraction-Création” csoportban dolgozik Bill.

1944-45-ben tanári állást kapott a zürichi iparművészeti iskolában. Ebben az időben kötött barátságot Georges Vantongerloo (1886-1965) belga festő és szobrászművésszel és František Kupka cseh festővel. 1951-53 közt társalapítója volt Ulmban a modern iskolatervezésnek, majd visszatért Zürichbe. Híres iparművészeti tervezése az ulmi szék, amelyet, asztalnak, széknek, tálcának, polcnak is lehet használni. Részt vett a Documenta 1 (1955), a Documenta II (1959), valamint a Documenta III (1964) kiállításain Kasselben, ekkor ő már befutott designer volt. Bill tervezte és szervezte 1964-ben a svájci építészeti kiállítást Lausanne-ban.

Bill politikai felfogását tekintve antifasiszta volt, hidegháború ellenes és ellenezte az Amerikai Egyesült Államok vietnámi háborúját is. Az 1950-es évektől kezdve egyre nagyobb aggodalommal töltötték el a környezetvédelemmel kapcsolatos kérdések. 1967-ben meghívták a hamburgi egyetemre, ahol 1974-ig környezetvédelmi tervezést tanított.

Stílusa

Sokoldalú munkásságának fő területe a modern ipari formatervezés és a szobrászat. A konstruktivizmushoz, a Bauhaushoz és az absztrakt művészethez kapcsolódott, amelyeket egyénien alakított, saját felfogása szerint. Matematikai szigorúságú művészete a ráció örömén alapszik.[6] Számos hazai és nemzetközi díjban részesült, 1968-ban kapta meg Zürich város díját, 1979-ben szülővárosa kulturális díját. Nemcsak Európában, hanem Brazíliában (São Paulo-i Biennale, 1951) és Japánban is kiállított és kitüntetéseket kapott.

Családja

1931-ben kötötte meg első házasságát, felesége csellista és fotós volt, házasságukból egy fiúgyermek, Jakob Bill született 1942-ben. Bill első felesége 1988-ban meghalt, Bill 1991-ben kötötte meg második házasságát, feleségül vette a vele már régebb óta együtt dolgozó művészettörténészt. Bill 1994-ben váratlanul meghalt a berlini Tegel repülőtéren. Özvegye és fia vitette haza hamvait Zürichbe.

Galéria

  • Konyhai óra időzítővel (1951)
    Konyhai óra időzítővel (1951)
  • Ulmi szék (1954)
    Ulmi szék (1954)
  • Három szobor (1977)
    Három szobor (1977)
  • Szobra a Bottropi Szoborparkban (1979)
    Szobra a Bottropi Szoborparkban (1979)
  • Folytonosság (1986)
    Folytonosság (1986)
  • Ritmus az űrben (1994)
    Ritmus az űrben (1994)

Jegyzetek

  1. Museum of Modern Art online collection (angol nyelven). (Hozzáférés: 2019. december 4.)
  2. Historische Lexikon der Schweiz (német, francia és olasz nyelven), 1998
  3. Union List of Artist Names (angol nyelven), 2021. augusztus 9. (Hozzáférés: 2022. május 9.)
  4. a b Historische Lexikon der Schweiz (német, francia és olasz nyelven), 2004. augusztus 10. (Hozzáférés: 2023. február 6.)
  5. https://www.praemiumimperiale.org/en/laureate-en/laureates-en, 2022. március 19.
  6. A modern festészet lexikona i. m. 38.

Források

  • A modern festészet lexikona. Budapest :Corvina, 1974. Bill, Max szócikkét lásd 37-38. p.
  • Művészeti lexikon I–IV. Főszerk. Zádor Anna, Genthon István. 3. kiad. Budapest: Akadémiai. 1981–1983.
  • Max Bill életrajza, fényképe (angolul)
  • Max Bill élete, munkássága (angolul)
  • Max Bill életrajza (németül)

Kapcsolódó szócikkek

Nemzetközi katalógusok
  • WorldCat: E39PBJg8Kwcyb46K4rfpXXvPwC
  • VIAF: 59159466
  • LCCN: n50011175
  • ISNI: 0000 0001 0905 7124
  • GND: 118510878
  • SUDOC: 027281531
  • NKCS: jn20000700174
  • BNF: cb123521927
  • BNE: XX990084
  • KKT: 00433307
  • BIBSYS: 90235567
  • ULAN: 500005369
  • RKD: 8423
  • Művészet Művészetportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap