Nagy pirók

Nagy pirók
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Magyarországon védett
Természetvédelmi érték: 25 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Verébalakúak (Passeriformes)
Család: Pintyfélék (Fringillidae)
Alcsalád: Kúpcsőrűek (Carduelinae)
Nem: Pinicola
Vieillot, 1808
Faj: P. enucleator
Tudományos név
Pinicola enucleator
Linnaeus, 1758
Elterjedés
A nagy pirók elterjedési területe   egész éves   telelőhely
A nagy pirók elterjedési területe
  egész éves
  telelőhely
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Nagy pirók témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Nagy pirók témájú médiaállományokat és Nagy pirók témájú kategóriát.

A nagy pirók (Pinicola enucleator) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a pintyfélék (Fringillidae) családjába tartozó Pinicola egyetlen faja.[1][2]

Rendszerezése

A fajt Carl von Linné svéd természettudós írta le 1758-ban, a Loxia nembe Loxia enucleator néven.[3]

Alfajai

  • Pinicola enucleator enucleator (Linnaeus, 1758) – a Skandináv-félsziget és Szibéria nyugati és középső része
  • Pinicola enucleator kamtschatkensis (Dybowski, 1883) – Szibéria északkeleti része
  • Pinicola enucleator sakhalinensis (Buturlin, 1915) – Szahalin, a Kuril-szigetek és Japán északi része
  • Pinicola enucleator flammula (Homeyer, 1880) – Alaszka déli részének part menti területei és nyugat-Kanada
  • Pinicola enucleator carlottae (Brooks, AC, 1922) – a Queen Charlotte-szigetek (Kanada nyugati része mellett)
  • Pinicola enucleator montana (Ridgway, 1898) – Kanada délnyugati része és az Amerikai Egyesült Államok nyugati és középső államai
  • Pinicola enucleator californica (Price, 1897) – kelet-Kalifornia
  • Pinicola enucleator leucura (Müller, PLS, 1776) – Alaszka nyugati és középső területei, kelet-Kanada és Amerikai Egyesült Államokban az Új-Anglia-i régió északi része

Előfordulása

Eurázsia és Észak-Amerika északi részén él, nyugaton Kaliforniáig fészkel. Természetes élőhelyei a tűlevelű-, lombhullató erdők és cserjések, valamint legelők és szántóföldek. Vonuló faj.[4]

Kárpát-medencei előfordulása

Magyarországon nagyon ritka téli kóborló.

Megjelenése

Testhossza 26 centiméter, szárnyfesztávolsága 30–35 centiméter, testtömege 42–77 gramm.[5] A hím feje, háta, torka és begye piros, hasa szürkészöld.

Hím
Tojó
Fiatal egyed

Életmódja

Télen a vörösberkenyét keresi, de elfogyasztja a fenyőmagvakat és a rügyeket is, nyáron az ízeltlábúakat és levéltetveket is megeszi. Általában a fákról táplálkozik, de a földre is lemegy az élelemért. Vonulása a táplálék mennyiségével függ össze, amikor az elfogy, a madár tovább vonul.

Szaporodása

A hím az énekével csábítja a tojót. A csésze alakú fészket a tojó építi faágakból, fűszálakból és mohából. Fészekalja 4 tojásból áll, melyen 13–14 napig kotlik. A kikelt fiókákat eleinte puha rovarokkal, később magokkal is táplálja.

Tojásai

Természetvédelmi helyzete

Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma ugyan csökken, de még nem éri el a kritikus szintet. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[4] Magyarországon védettséget élvez, természetvédelmi értéke 25 000 forint.[6]

Jegyzetek

  1. A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2022. január 1.)
  2. A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2022. január 1.)
  3. Avibase. (Hozzáférés: 2022. január 1.)
  4. a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2022. január 1.)
  5. Oiseaux.net. (Hozzáférés: 2022. január 1.)
  6. 2001. évi 13/2001. (V. 9.). KöM rendelet a védett és a fokozottan védett növény- és állatfajokról, a fokozottan védett barlangok köréről, valamint az Európai Közösségben természetvédelmi szempontból jelentős növény- és állatfajok közzétételéről  (Hozzáférés ideje: 2022. április 14.)

Források

  • A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2014. november 26.)
  • Az MME Monitoring Központ adatlapja

További információk

  • Képek az interneten a fajról
  • Ibc.lynxeds.com - videók a fajról
  • Ritka madarak hazai előfordulásai
  • Xeno-canto.org - a faj hangja
Taxonazonosítók
  • Madárportál Madárportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap