Nagydemeter

Nagydemeter (Dumitra, Mettersdorf)
Közigazgatás
Ország	Románia
Történelmi régió	Erdély
Fejlesztési régió	Északnyugat-romániai fejlesztési régió
Megye	Beszterce-Naszód
Község	Nagydemeter
Rang	községközpont
Irányítószám	427075
Körzethívószám	0x63
SIRUTA-kód	33211
Népesség
Népesség	3117 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság	7 (2011)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	343 m
Időzóna	EET, UTC+2
Elhelyezkedése
é. sz. 47° 13′ 00″, k. h. 24° 28′ 00″47.2167, 24.466747.216700°N 24.466700°EKoordináták: é. sz. 47° 13′ 00″, k. h. 24° 28′ 00″47.2167, 24.466747.216700°N 24.466700°E
Sablon • Wikidata • Segítség

Nagydemeter (románul Dumitra, németül Mettersdorf, az erdélyi szász nyelven Mättersdraf) település Romániában, Beszterce-Naszód megyében.

Fekvése

Besztercétől 13 km-re északra, Naszódtól 10 km-re délre, Csépán, Szásztörpény és Pinták közt fekszik.

Története

1317-ben Demetrii néven említik először. Ekkor már saját plébániatemploma volt, amelyet Szent János tiszteletére szenteltek fel.

A település már jóval régebbi lehet, valószínűleg az Erdélybe betelepülő szászok a 12. század közepén hozták létre.

XI. Gergely pápa a nagydemeteri plébánost, Panti Mihályt erdélyi kanonokká nevezte ki. 1447 előtt a falu plébánosa, Johannes Witich egyúttal püspöki vikárius is volt.

1472-ben Mátyás király rendeletére a település templomának patrónusa Beszterce városa lett.

A 17. század elején a település teljesen elnéptelenedett, csak egyedül a plébános maradt életben, a többi lakossal vagy a háborús pusztítások, vagy az ezt követő pestisjárvány végzett. A 18. század elejére azonban kiheverte a veszteségeket, mert ekkor már újra népes szász településként volt nyilvántartva.

A trianoni békeszerződésig Beszterce-Naszód vármegye Jádi járásához tartozott.

A második világháború után német lakosságát kitelepítették, helyükre románokat telepítettek.

Lakossága

1910-ben 1677 lakosa volt, ebből 1407 német, 131 román, 123 cigány és 16 magyar.

2002-ben 2692 lakosából 2642 román, 46 cigány és 4 magyar volt.

Látnivaló

• Volt lutheránus, jelenleg ortodox temploma a 13. század táján épülhetett, külső tornya viszont csak 1488-ban. Gótikus stílusú, nagyméretű kapubástyával rendelkezik. A templom középkori emléke egy reneszánsz díszítésű kehely, a 16. századból.

Fata

Fata, Fatatelke is itt feküdt egykor a településtől északnyugatra. A dobokai várhoz tartozó tatárjárás előtti falu volt, amely több más településsel együtt áldozatul esett a szomszédos szász községekkel való állandó határviszályoknak.

Története

Fata nevét 1270-1272 között, említette először oklevél Fathai Herman nevében. 1285-ben Facha, 1297-ben Fatha, alakban említették, ekkor Fatai Herman fia Miklós eladta az Erked, Oroszfája és Köbölkút (Kolozs vármegye) között fekvő földjét, amelyet még apja kapott V. István királytól. 1429-ben birtokosai magvaszakadtával, Nagydemeter és Törpény szász lakói szereztek rá királyi adományt (Ub IV. 283). 1430 után egymással perben álló birtokosai a régóta folyó határperben kiegyeztek. A falu a 15. század első felére elnéptelenedett. Ma Nagydemetertől északnyugatra fekvő puszta.

Források

• Léstyán Ferenc: Megszentelt kövek: A középkori erdélyi püspökség templomai I–II. 2. bőv. kiadás. Gyulafehérvár: Római Katolikus Érsekség. 2000. ISBN 973-9203-56-6  

Hivatkozások