Reviczky Imre

Reviczky Imre
Emléktáblája Budapesten
Született	1896. november 4.[1] Bánóc
Elhunyt	1957. február 16. (60 évesen)[1] Pitești
Állampolgársága	magyar[1]
Foglalkozása	katona katonatiszt katona
Kitüntetései	Világ Igaza díj (1965. február 16.)[1]
A Wikimédia Commons tartalmaz Reviczky Imre témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Reviczky Imre (Bánóc, 1896. november 4. – Budapest, 1957. február 16.) alezredes, zászlóaljparancsnok, Világ Igaza.

Élete

Felvidéki nemesi családból származott. A nagyváradi Honvéd és Hadapród Iskola elvégzése után bátyjaihoz hasonlóan az I. világháború harcterein szolgált.

1942 áprilisában alezredes, a keleti fronton zászlóaljparancsnok, majd rövidesen visszarendelték a pótkeret állományához. Nyíregyházán, majd Nagybányán szolgált, ott a X. közmunkaszolgálatos zászlóalj parancsnoka lett.

Közel negyvenezer román és zsidó munkaszolgálatos tartozott parancsnoksága alá. Javított a munkaszolgálatosok ellátásán, megtiltotta a bántalmazást, 1944-ben elősegítette a román századok szökését. Több ezer zsidót hívott be 1944-ben munkaszolgálatra, 18 éven aluliakat és 48 éven felülieket is, megmentve ezáltal őket a deportálástól.^[2] A nyilasok letartóztatták, a sopronkőhidai fegyházba zárták.

1945 után ezredessé léptették elő. 1950. február 1-jén elbocsátották a hadseregből, 1952-ben megfosztották nyugdíjától. 75%-os hadirokkant létére Budapesten egy TÜKER-pincében szénlapátolással kereste kenyerét. Rehabilitálásának szükségességét a romániai “Előre” követelésére az “Esti Budapest” vetette föl 1956-ban. Ennek nyomán – alig néhány nappal a magyar forradalom kitörése előtt – a kormányszervek elismerték hősiességét, és visszaadták 1950-ben megvont nyugdíját. Ez már elég későn következett be, mivel 1957 elején meghalt. Sírjánál a katolikus egyházi szertartás és katonai tiszteletadás mellett rabbi is búcsúztatta, az igazi elismerést azonban csak halála után kapta. 1965-ben a Jad Vasem posztumusz Világ Igaza kitüntetésben részesítette.^[3]

Emléke

• Magyarországon és Izraelben utcákat neveztek el róla
• A jeruzsálemi Jad Vasem kertjében nevét viselő fát ültettek a tiszteletére
• 1981-ben emléktáblát helyeztek el utolsó lakhelyén, a Budapest, II. kerület, Mandula utca 25. sz. alatti ház falán (Herczeg Klára szobrászművész alkotása)^[4]
• 2004-ben Nagybányán emléktáblát helyeztek el a háború időszakában munkaszolgálatosok által épített veresvízi templom falán
• 2018. augusztus 1-én Óbuda Önkormányzata emlékkövet állított emlékére

Irodalom

• 2010 Deák István: Tisztesség és becsület a II. világháborúban. História 2010/8, 12-18.
• 2007 Reviczky Imre m. kir. ezredes a „Világ Jámbora”
• 1985 Reviczky Ádám: Vesztes háborúk – megnyert csaták – Emlékezés Reviczky Imre ezredesre ('Tények és Tanúk' könyvsorozat)
  • 1992-ben a könyv „Wars lost, battles won“ címen angolul is megjelent
• 1963 Új Élet 19/12, 5;
• 1965 Új Élet 21/24, 4.

Jegyzetek

Külső hivatkozások

• Holokauszt Emlékközpont
• hacofe
• telekihaz.hu
• Jewish Virtual Library
• zsinagoga.net
• obuda.hu