Rizalit

A rizalit az épület homlokzatsíkjából (az építési síkból) kiemelkedő rész, amely rendszerint a teljes épület magasságában végigfut. Azért alkalmazták, hogy a hosszú homloksort függőlegesen tagolják, ezzel élénkítve az épület optikai hatását.

Nevének eredete

Magyar alakja a német Risalit átvétele, amely a kiugrást, átvitt értelemben kiemelkedést, kidomborodást, feltűnést jelentő olasz risaltóból ered, amelynek latin előképe az „ugrik” jelentésű és nyomatékosító re- előtaggal ellátott salire, saltum szó. Ez utóbbiból származik szaltó szavunk is.^[1]

Jellemzői

Mélysége általában nem nagy (8–30 cm), nehogy nagy árnyékot vessen, és ezzel megzavarja az összhangot. Gyakran tagolt és többé-kevésbé gazdagon díszített. A reneszánsz és a barokk építészet egyik legfontosabb eleme volt, azóta alkalmazták a modern építészet kezdetéig.

Fajtái elhelyezkedése szerint

Az épület középső tengelyéhez viszonyított helyzete szerint lehet

• középrizalit
• oldalrizalit
• sarokrizalit.

Jegyzetek

Források

• Építészeti szakszótár, szerk. Zádor Anna, Bp, Corvina Könyvkiadó, 1984.
• Wilfried Koch: Építészeti stílusok. Officina Nova, 1997 ISBN 963-548-558-1
• Tótfalusi: Magyar etimológiai nagyszótár (Tótfalusi István) Archiválva 2021. január 22-i dátummal a Wayback Machine-ben