Sünhalfélék

Sünhalfélék
Diodon nicthemerus
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia) Törzs: Gerinchúrosok (Chordata) Altörzs: Gerincesek (Vertebrata) Főosztály: Csontos halak (Osteichthyes) Osztály: Sugarasúszójú halak (Actinopterygii) Alosztály: Újúszójúak (Neopterygii) Alosztályág: Valódi csontoshalak (Teleostei) Öregrend: Tüskésúszójúak (Acanthopterygii) Csoport: Percomorpha Rend: Gömbhalalakúak (Tetraodontiformes) Alrend: Tetraodontoidei Család: Sünhalfélék (Diodontidae)
Szinonimák
Hivatkozások
A Wikifajok tartalmaz Sünhalfélék témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Sünhalfélék témájú kategóriát.

A sünhalfélék (Diodontidae) a csontos halak (Osteichthyes) főosztályának sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályába, ezen belül a gömbhalalakúak (Tetraodontiformes) rendjébe tartozó család.

Előfordulásuk

A sünhalfélék a világ trópusi tengereiben főként korallzátonyokon élnek. A tengeráramlatok olykor a mérsékelt égövi tengerekbe is elsodorják őket. A sünhalaknak nemigen van gazdasági jelentőségük, csak az emléktárgykészítők tevékenysége fenyegeti őket. Japánban a sünhalakat csemegének tartják.

Megjelenésük

Eme halak hossza többnyire 30 centiméter, legfeljebb 90 centiméter. A tüskék hossza legfeljebb 5 centiméter. Legtöbbjüknek világos az alapszínük, és sötét foltok díszítik. Fejük lekerekített, az ajak csőrszerűen előredomborodik. Mindkét állkapocsban egy-egy szilárd fogazott lemez ül, melyekkel a hal korallágakat harap le a zátonyról, vagy darabokat tör le a kagylóhéjból. A pikkelyekből módosult tüskék egyes fajoknál merevek, míg másoknál mozgathatók. Úszóik kicsik és gyengék. A sünhalak rossz úszók, és tehetetlenek a tengeráramlatokkal szemben. Ennek ellenére élénken és ügyesen mozognak a vízben. Rezgő uszonyaikkal bárhova elmanővereznek. Ha nem fenyegeti veszély, a sünhalak ernyedt tüskéi szorosan a testükre simulnak. Ha megzavarják, a halak csaknem pukkadásig teleszívják a gyomrukat vízzel. A sünhalfélék, a bőrükben és a májukban méreganyagot termelnek.

Életmódjuk

A sünhalfélék magányosak, és általában a korallzátonyokon élnek. Táplálékuk puhatestűek, korallágacskák és soksertéjű gyűrűsférgek.

Szaporodásuk

Részleteiben nem ismerjük a szaporodásmódjukat, valószínűleg a nyílt vízbe bocsátják ivarsejtjeiket. Az ikrából a szülők kicsinyített mása kel ki.

Rendszerezés

A családba az alábbi nemek és fajok tartoznak

• Allomycterus
  • Allomycterus pilatus
  • Allomycterus whiteleyi

• Chilomycterus
  • Chilomycterus affinis
  • Chilomycterus antennatus
  • Chilomycterus antillarum
  • Chilomycterus atringa
  • Chilomycterus geometricus
  • Chilomycterus reticulatus
  • csíkos sünhal – (Chilomycterus schoepfii)
  • Chilomycterus spinosus

• Cyclichthys
  • Cyclichthys hardenbergi
  • Cyclichthys orbicularis
  • Cyclichthys spilostylus

• Dicotylichthys
  • Dicotylichthys punctulatus

• Diodon
  • Diodon eydouxii
  • kis sünhal – (Diodon holocanthus)
  • sünhal – (Diodon hystrix)
  • feketefoltos sünhal – (Diodon liturosus)
  • Diodon nicthemerus

• Lophodiodon
  • Lophodiodon calori

• Lyosphaera
  • Lyosphaera globosa

• Tragulichthys
  • Tragulichthys jaculiferus

Források

• Csodálatos állatvilág, (Wildlife Fact-File). Budapest: Mester Kiadó (2000). ISBN 963-86092-0-6