Törökországi politikai pártok listája

Törökország politikája
Közigazgatás

Régiók (Bölgeler) •  Tartományok (İller)

Jogrendszer

• Alkotmány
• Parlament

• Negyedik Erdoğan-kormány

• Pártok

• AKP
• CHP
• HDP

• Választások
• Emberi jogok

Külpolitika

Európai uniós csatlakozás

Személyek

Elnök: Recep Tayyip Erdoğan
Alelnök: Cevdet Yılmaz

Lásd még

Kemalizmus •  Iszlamizmus •  Törökország-portál •  Törökország történelme •  Törökország–PKK-konfliktus

Sablon:Törökország politikai élete
  • m
  • v
  • sz

A Törökországi politikai pártok listája a többpártrendszerű Törökország politikai pártjait tartalmazza. Bár az országban nagyon sok párt működik, a parlamentbe mindössze néhány erősebbnek sikerül bejutnia.

Nagy pártok

# Párt Vezető Politikai elhelyezkedés Ideológia parlamenti mandátumok fővárosi önkormányzat nagyvárosi önkormányzatok tartományi közgyűlések Helyi képviselő-testület tagjainak száma
1 AKP Igazság és Fejlődés Pártja
Adalet ve Kalkınma Partisi 		Recep Tayyip Erdoğan Szélsőjobboldal Nemzeti konzervativizmus[4]
Szociálkonzervativizmus[8]
Neo-oszmánizmus[12]
286 / 600
15 / 30
742 / 1 355
757 / 1 272
10 173 / 20 745
2 CHP Köztársasági Néppárt
Cumhuriyet Halk Partisi 		Özgür Özel Balközép Kemalizmus
Szociáldemokrácia[13]
Szekularizmus
134 / 600
11 / 30
241 / 1 355
182 / 1 272
4 608 / 20 745
3 HDP Népi Demokrata Párt
Halkların Demokratik Partisi 		Mithat SancarPervin Buldan Balközép[14] és baloldal között[15] Kurd érdekképviselet
Demokratikus szocializmus
Szekularizmus[16]
56 / 600
3 / 30
101 / 1 355
57 / 1 272
1 293 / 20 745
4 MHP Nemzeti Mozgalom Pártja
Milliyetçi Hareket Partisi 		Devlet Bahçeli Szélsőjobboldal[17] Török nacionalizmus[18][24]
Jobboldali populizmus[25][26]
48 / 600
1 / 30
233 / 1 355
188 / 1 272
2 819 / 20 745
5 İYİ Jó Párt
İYİ Parti 		Meral Akşener Közép[27] és

jobboldal között[28]

Török nacionalizmus

Nemzet konzervativizmus[29] Kemalizmus[30]

37 / 600
0 / 30
24 / 1 355
23 / 1 272
1 092 / 20 745
Those who do not have a political group
TİP Török Munkáspárt
Türkiye İşçi Partisi 		Erkan Baş Baloldal és szélsőbaloldal között Kommunizmus
Marxizmus-leninizmus
Baloldali populizmus
4 / 600
0 / 30
0 / 1 355
0 / 1 272
0 / 20 745
DP Demokrata Párt
Demokrat Parti 		Gültekin Uysal jobbközép Liberális konzervativizmus

Jobboldali populizmus

2 / 600
0 / 30
8 / 1 355
1 / 1 272
135 / 20 745
MP Haza Párt
Memleket Partisi 		Muharrem İnce Balközép Kemalizmus

Szociáldemokrácia

2 / 600
0 / 30
1 / 1 355
0 / 1 272
0 / 20 745
BBP Nagy Egységpárt
Büyük Birlik Partisi 		Mustafa Destici Szélsőjobboldal Török nacionalizmus
1 / 600
0 / 30
6 / 1 355
4 / 1 272
165 / 20 745
SP Boldogság Párt
Saadet Partisi 		Temel Karamollaoğlu Szélsőjobboldal Millî Görüş
1 / 600
0 / 30
21 / 1 355
3 / 1 272
295 / 20 745
DEVA Demokrácia és Fejlődés Pártja
Demokrasi ve Atılım Partisi 		Ali Babacan Közép[31] és jobbközép között[32] Liberális demokrácia[33]
Progresszivizmus[34]
1 / 600
0 / 30
0 / 1 355
0 / 1 272
3 / 20 745
DBP Demokratikus Régiók Párt
Demokratik Bölgeler Partisi 		Saliha AydenizKeskin Bayındır Baloldal Demokratikus szocializmus

Szociáldemokrácia

1 / 600
0 / 30
0 / 1 355
0 / 1 272
0 / 20 745
YP Innováció Párt
Yenilik Partisi 		Öztürk Yılmaz Balközép Kemalizmus
1 / 600
0 / 30
0 / 1 355
0 / 1 272
0 / 20 745
ZP Győzelem Párt
Zafer Partisi 		Ümit Özdağ Jobboldal és szélsőjobboldal között Török nacionalizmus

Bevándorlásellenesség

1 / 600
0 / 30
0 / 1 355
0 / 1 272
0 / 20 745
Függetlenek
Bağımsızlar
5 / 600
Betöltetlen
Boş
20 / 600

Kis pártok

Megnevezés Ideológia Elnök Alapítva
Törökországi Kommunista Párt
Türkiye Komünist Partisi		 kommunizmus Aydemir Güler 2001
Demokrata Párt
Demokrat Parti		 konzervativizmus Mehmet Ağar 2007
Boldogság Párt
Saadet Partisi		 radikális iszlamizmus Recai Kutan 2001
Haza Pártja
Yurt Partisi		 török nacionalizmus Saadettin Tantan 2002
Független Törökország Párt
Bağımsız Türkiye Partisi		 iszlámista török nacionalizmus Haydar Baş 2001
Munkáspárt
Emek Partisi		 kommunizmus Levent Tüzel 1996
Liberáldemokrata Párt
Liberal Demokrat Parti		 liberalizmus Cem Toker 1994
Anyaföld Párt
Anavatan Partisi		 neoliberalizmus Erkan Mumcu 1983
Nemzet Pártja
Millet Partisi		 török nacionalizmus Aykut Edebali 1992
Népi Felemelkedés Pártja
Halkın Yükselişi Partisi		 centrizmus Yaşar Nuri Öztürk 2005
Szociáldemokrata Párt
Toplumcu Demokratik Parti		 szociáldemokratizmus Sema Pişkinsüt 2002
Szociáldemokrata Néppárt
Sosyaldemokrat Halk Partisi		 szociáldemokratizmus Murat Karayalçın 2002
Szocialista Köztársaságpárt
Sosyalist Demokrasi Partisi		 Szocializmus Filiz Koçali 2002
Munkások Pártja
İşçi Partisi		 Szocializmus Doğu Perinçek 1992
Fiatalok Pártja
Genç Parti		 nacionalizmus Cem Uzan 2002

Illegális szervezetek

  • Bolsevik Párt (Észak-Kurdisztán)
  • Törökországi Kommunista Párt
  • Törökország Kommunista Munkásainak Pártja (DHKP-C)
  • Marxista-Leninista Kommunista Párt (Marksist-Leninist Komünist Partisi)
  • Forradalmi Népfelszabadítási Front(Dev Sol)
  • Kurd Hezbollah
  • Iszlám Kurdisztán Párt
  • Hereketa İslamiya Kurdistan (Kurdisztán Iszlamista Mozgalom)
  • Törökországi Fasiszta Párt

Jegyzetek

  1. ↑ „Erdoğan's Triumph”, Financial Times, 2007. július 24.. [2021. március 7-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2022. december 22.) „The AKP is now a national conservative party — albeit rebalancing power away from the westernised urban elite and towards Turkey's traditional heartland of Anatolia — as well as the Muslim equivalent of Europe's Christian Democrats.” 
  2. ↑ Abbas, Tahir. Contemporary Turkey in Conflict. Edinburgh University Press (2016) 
  3. ↑ Bayat, Asef. Post-Islamism. Oxford University Press, 11. o. (2013) 
  4. ↑ [1][2][3]
  5. ↑ „AKP yet to win over wary business elite”, Financial Times, 2007. július 8.. [2022. december 10-i dátummal az eredetiből archiválva] 
  6. ↑ Cagaptay, Soner. The Rise of Turkey. Potomac Books, 117. o. (2014) 
  7. ↑ Yavuz, M. Hakan. Secularism and Muslim Democracy in Turkey. Cambridge University Press, 105. o. (2009) 
  8. ↑ [5][6][7]
  9. ↑ Osman Rifat Ibrahim: AKP and the great neo-Ottoman travesty. Al Jazeera. (Hozzáférés: 2015. június 7.)
  10. ↑ (1998) „Turkish identity and foreign policy in flux: The rise of Neo‐Ottomanism”. Critique: Critical Middle Eastern Studies 7 (12), 19–41. o. DOI:10.1080/10669929808720119.  
  11. ↑ (2010) „Turkey: Redrawing the Middle East Map or Building Sandcastles?”. Middle East Policy 17, 115–136. o. DOI:10.1111/j.1475-4967.2010.00430.x.  
  12. ↑ [9][10][11]
  13. ↑ Cumhuriyet Halk Partisi - Parti İçi Eğitim Birimi. [2022. április 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. december 22.)
  14. ↑ Oxford Analytica (2019). Turkish leader will assess and address opposition wins.
  15. ↑ Celep 2014.
  16. ↑ HDP Parti Programı (török nyelven). [2015. december 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. január 18.) „"Yerel demokrasi anlayışımız, temsili demokrasiyi aşan doğrudan demokrasiye dayanır ... Demokrasiyi temsili meclisle sınırlı görmeyen Partimiz, halkın tartışma, örgütlenme ve karar mekanizmalarına doğrudan katılımının önündeki tüm engellerin kaldırılmasını, her düzeyde halk denetiminin geliştirilmesini, halkın söz ve karar hakkını savunur ve gerçekleştirir."”
  17. ↑
    • „Turkish far right on the rise”, The Independent, 1999. április 20.. [2010. október 14-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2014. augusztus 29.) (angol nyelvű) 
    • Avcı, Gamze (2011. szeptember 1.). „The Nationalist Movement Party's Euroscepticism: Party Ideology Meets Strategy” (angol nyelven). South European Society and Politics 16 (3), 435–447. o, Kiadó: Routledge. [2014. május 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. DOI:10.1080/13608746.2011.598359. ISSN 1743-9612. (Hozzáférés: 2015. január 18.)  
    • Çınar, Alev.szerk.: Barry Rubin & Metin Heper: The Nationalist Action Party: Representing the State, the Nation or the Nationalists?, Political Parties in Turkey (angol nyelven). Londra: Routledge, 25. o. (2002. április 25.). ISBN 0714652741 
  18. ↑ MHP Parti Programı (török nyelven). [2012. június 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. január 18.) „"İnsan hak ve hürriyetleri, hukukun üstünlüğü ve adalet gibi değerler, Türk Milliyetçiliği'nin ilk ve temel adımları ve Milliyetçi Hareket Partisinin temel referanslarıdır."”
  19. ↑ Arıkan, E. Burak. The Programme of the Nationalist Action Party: An Iron Hand in a Velvet Glove?. Frank Cass, 122. o. (1999) 
  20. ↑ Jacoby, Tim. Fascism, Civility and the Crisis of the Turkish State. Routledge, 112. o. (2012) 
  21. ↑ globalsecurity Nationalist Movement Party https://www.globalsecurity.org/military/world/europe/tu-political-party-mhp.htm
  22. ↑ Grey Wolves, Turkey's neo-fascist group that is banned in France |
  23. ↑ The Construction of Nationalist Politics in Turkey: The MHP: 1965-1980.
  24. ↑ [19][20][21][22][23]
  25. ↑ Nationalism, Ethnicity, and Identity: Cross National and Comparative Perspectives. Transaction Secularism Publishers, 252. o. (2004. április 25.). ISBN 9781412829366 „..the nationalist-fascist Turkish National Movement Party (MHP).” 
  26. ↑ Turks in Europe: From Guest Worker to Transnational Citizen. New York: Berghahn Books, 19. o. (2011. április 25.). ISBN 9781845454258 „...the fascist Nationalist Movement Party...” 
  27. ↑
    • Uras, Umut. „Ex-Turkish minister Meral Aksener launches new party”, Al Jazeera English, 2017. október 25. „Meral Aksener, ex-interior minister, unveils centrist Good Party” 
    • İyi Parti - Parti Programı, 2017. október 25. (Hozzáférés: 2018. március 7.)
    • „Ümit Özdağ: Merkez sağ değil, milli merkez”, Hürriyet, 2017. augusztus 13. 
    • „Turkey's Good Party emerges as serious challenger to Erdogan”, Euronews, 2018. január 10. 
  28. ↑
    • New test for Erdogan: What's at stake in Turkish local elections? (angol nyelven). www.aljazeera.com . Al Jazeera, 2019. március 29. (Hozzáférés: 2020. október 19.)
    • Turkey's priority must be democracy, says main opposition CHP chair - Turkey News (angol nyelven). Hürriyet Daily News , 2020. május 10. (Hozzáférés: 2020. október 19.)
    • Racist thug shapes policies of opposition IYI Party in Turkey (angol nyelven). Nordic Monitor , 2019. július 23. (Hozzáférés: 2020. október 19.)
  29. ↑ Nordsieck, Wolfram: Turkey. Parties and Elections in Europe , 2018. (Hozzáférés: 2018. szeptember 1.)
  30. ↑ Turkish nationalists form new party challenging Erdogan | DW | 25.10.2017. Deutsche Welle
  31. ↑ „Where do you position the DEVA Party on the political spectrum?”, DEVA, 2020. december 1. 
  32. ↑
    • Turkey's Ali Babacan to offer a detailed reform strategy in his new party programme. [2021. január 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. december 22.)
    • https://wms.flexious.be/editor/plugins/imagemanager/content/2140/PDF/2020/Turkey_political_parties.pdf
  33. ↑ Siyaset Bilimciler DEVA'yı Değerlendirdi Ali Babacan Liberal Restorasyon Vadediyor. evrensel.net, 2020. március 13. [2020. március 15-i dátummal az eredetiből archiválva].
  34. ↑ DEVA Partisi Genel Başkanı Ali Babacan: Atatürk'ün ilerlemeye yaptığı vurguya ithafta bulunduk (török nyelven). Yeni Çağ Gazetesi , 2020. július 7. (Hozzáférés: 2021. március 6.)
  • Törökország Törökország-portál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap