Tønder

Tønder Tondern
Tønder címere
Közigazgatás
Ország	Dánia
Régió	Syddanmark
Község	Tønder község
Rang	község
Irányítószám	6270
Testvérvárosok	Lista Närpes Akranes Bamble Västervik
Népesség
Teljes népesség	7543 fő (2015)
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	3,0 m
Terület
Összesen	1278,00 km²
Időzóna	UTC+01:00 UTC+02:00
Elhelyezkedése
é. sz. 54° 56′ 34″, k. h. 8° 51′ 50″54.942777777778, 8.863888888888954.942778°N 8.863889°EKoordináták: é. sz. 54° 56′ 34″, k. h. 8° 51′ 50″54.942777777778, 8.863888888888954.942778°N 8.863889°E
Tønder weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Tønder témájú médiaállományokat.

Tønder (német: Tondern; déljüt nyelvjárásban: Tynne; északfríz nyelvjárásban: Tuner) egy dán kisváros a Vidå (Wiedau) partján, közel a német-dán határhoz. A hasonló nevű község központja Syddanmark régióban és a szintén hasonló nevű egyházközséghez tartozik. A 2017. január elsejei adatok szerint 7693 lakosa van.

Az első világháború idején a város melletti légibázis ellen hajtották végre az első repülőgép-hordozóról indított légicsapást. A város manapság a Tønder Festival révén ismert nemzetközileg, ami egy évente megrendezett folk- és roots-zenei rendezvény.

Történelme

A település neve 1800 előtt Thundern volt, melynek jelentése „körbekerített strand”. A 13. században Tunder illetve Tundær néven fordult elő az írásokban.^[1]

Tønder az Északi- és Balti-tenger között terület egyik legrégebbi városa. Már 1017-ben említik flensburgi iratok mint kikötőt. 1227-ben a domonkosok 1238-ban a ferencesek alapítottak itt kolostort. 1243-ban a település lübecki jogot kapott, ami révén Dánia legrégebbi városának számít. A középkor folyamán egyike volt Schleswig kevés nyugati kikötőinek és a város valamikori kikötő jellegére utal a címerében látható hajó. Alacsony fekvése miatt a várost időről időre elárasztotta a vihardagály, így a 16. században kétszer is: 1532-ben és 1593-ban. 1615-ben a víz szintje egészen a kastély ablakaiig ért, 1634-ben három láb magasan állt a templomban. A település számos tűzvészt átélt, a 16. és 17. században a pestis ötször pusztított.

A 20. század elejéig nagy jelentőséggel bírt a településen a marhakereskedelem, mivel a város a marhaút (Ochsenweg) nyugati végén feküdt. A kereskedőváros szélén fekvő kastély fontos hivatali központtá vált. A terület 1544-es felosztása után II. (Idősebb) János schleswig-holstein-haderslebeni herceg, 1581-ben bekövetkezett halála után a gottorfi herceg lett a település földesura a felosztás 1713/1723-as megszüntetéséig.

A tengertől elnyert területek révén a település elveszítette kikötőjét és ezáltal gazdasági súlya is jelentősen csökkent. A 17. században a csipkeverés virágzott fel a településen és vált fontos iparággá. Az 1788-ban alapított tanárképző főiskola (Lehrerseminar) az első volt a hercegségben.

A többségében német szimpátiájú lakosság (a Tonderanerek) a 19. századi német-dán konfliktusokban a német oldalra állt, így a schleswig-holsteini háborúban (1848-51) a schleswig-holsteinieket támogatta.

A dán korona területeinek ismételt összefogása után a település megtarthatta adminisztratív funkcióit. A nyelvi előírások, melyek a hivatalos egyenjogúság ellenére a dán nyelvet a német rovására előnyben részesítették, tovább fokozták a konfliktust.

Az 1864-es német-dán háború után a város 1920-ig Poroszország, illetve 1871-től a Német Birodalom részévé vált. Tondern járás központja lett, de ugyanakkor veszített gazdasági súlyából. Az első világháború idején fontos léghajótámaszpont üzemelt a település határában, melynek hangárai ellen a britek 1918. július 19-én légicsapást intéztek. A hangárok csak kis mértékben rongálódtak meg, de ugyanakkor két léghajó is megsemmisült a támadásban.^[2]

1868-ra épült meg a települést Tinglevvel összekötő vasút, melynek révén rácsatlakozhatott a Hamburg–Fredericia fő vasúti vonalra. 1887-ben a Hamburg felől dán határig tartó és onnan a dán Esbjergig továbbhaladó „lápvasút” (Marschbahn) csomópontja lett, majd a röviddel rá átadott Højer Sluse felé tartó szárnyvonal révén a Syltre utazók átszálló állomása lett.

Az első világháború után Tondern az En-Bloc-szabály értelmében a schleswigi népszavazás során az I. zónához osztották be. Habár választásra jogosult lakosainak 77%-a a Német Birodalom melletti maradásra szavazott, a szabály miatt mégis elcsatolták Dániához. A következő évek során a német pártok voltak többségben a városi tanácsban. 1945-ig a város közterei két nyelven voltak kitáblázva. A dán közigazgatás felállítása után röviddel immár Tøndert helyőrséggel látták el. 1940. április 9-én a Wehrmacht megszállta és egészen a háború végéig megszállás alatt is tartotta. A háború után a német lakosság politikai súlya erősen megcsappant. A határ menti fekvése jelentősen akadályozta a város fejlődését, bár pár vállalat így is megtelepedett itt és erősödött a turizmus is. A határforgalom növekedése ellenére a 20. század végére jelentősen romlott a település helyzete. 1989-ben a 200 éves tanárképzőt, 2002-ben a kaszárnyát, majd 2003-ban a kórházat zárták be, mely utóbbi időközben privát klinikaként ismét megnyílt.

Közigazgatási reformok

A település 1970-ig a Tønder Amt (megye) részét képező Tønder, Højer és Lø századhoz (herredhez) tartozott. Ezt követően Tønder községként szerepelt Sønderjyllands Amtban. A 2007. január 1-ei közigazgatási reformmal hozták létre az új Tønder községet.

1970-ben környező Møgeltønder, Abild, Hostrup települések és a Tønder egyházközség, melyhez Lille Emmerske (német Klein Emmerschede), Store Emmerske (Groß Emmerschede) és Tved (Twedt) tartozott, váltak a község részévé.

Látnivalók

• Az óvárosban számos jó állapotban fennmaradt patríciusház található, főként a 17-18. századból.
• A város 1592-ben késő gótikus stílusban épült és számos epitáfiummal rendelkező temploma, a Kristkirke (Christkirche).
• Museum Sønderjylland Kulturhistorie Tønder – várostörténeti gyűjtemény és jelentős műalkotások múzeuma.
• Museum Sønderjylland – a múzeumhoz tartozó egykori víztoronyban a bútortervező Hans J. Wegner munkáinak kiállítása tekinthető meg.
• Museum Sønderjylland – csipkemúzeum részlege a Vestergade sétálóutcában található.
• Zeppelin- & Garnisonsmuseum Tønder – 1920-ig itt állt a Német Birodalom egyik legnagyobb léghajóhangárja (a Toska).
• „Kaakmann“ – a piactéren áll a Kaakmann szobra. E névvel illették a város törvényszéki szolgáját és a szégyenfa oszlopát (kaak).
• Drøhses Haus – egy 1672-ben épült polgári ház, melyben a 16. század óta Tønderben használt csipkeminták kiállítását valamint egy üveggyűjteményt rendeztek be

További látnivalók tekinthetők meg a szomszédos Møgeltønderben.

Zenei fesztivál

A kisváros kulturális életének csúcspontja a Tønder Festival, mely augusztus utolsó hétvégéin kerül megrendezésre. Ez Európa egyik legnagyobb folk- és roots-zenei fesztiválja.

Közlekedés

A településtől délre ér véget a német B5 jelű főútvonal, mely Dániában Primærrute 11 néven folytatódik. További fontos út még az A 8 jelű, mely Sønderborg irányába visz és Krusånál rácsatlakozik a Flensburg felé vezető útra, valamint a Kolding és Aabenraa felé vezetőek.

A település vasútállomása „lápvasút” északi végpontján van és déli irányban összeköti Niebüllel. A település északi részén van egy vasúti megálló is. Északra a vasút Esbjerg irányába halad tovább. Az 1868-ban átadott Tinglevbe vezető vonalat 1974-ben lezárták és a szakasz ezt követően a vasúti múzeum részét képezte. A település vasútállomásának vasúti váltóit leszerelték. A Tønder–Højer Sluse szakaszból, mely a Hindenburg-gát megépítéséig az egyetlen összeköttetés volt Sylt sziget és a szárazföld között, mára már csak vasúti töltések maradtak meg.

Híres személyek

• Hans Adolph Brorson (1694–1764) lelkipásztor és templomi dalok jelentős szerzője
• Johann Christian Fabricius (1745–1808) dán zoológus és közgazdász
• Heinrich Wilhelm von Gerstenberg (1737–1823) német költő és kritikus
• Peter Andreas Hansen (1795–1874) német csillagász, matematikus
• Henning Munk Jensen (1947–2023) válogatott dán labdarúgó
• Gustav Adolf Neuber (1850–1932) sebész, az aszepszis módszer kigondolója
• Bernhard Raupach (1682–1745) lutheránus lelkész, egyháztörténész
• Christoph Raupach (1686–1758) orgonaművész, zeneszerző
• Siegfried Saloman (1810–1899) zeneszerző
• Poul Schlüter (1929–2021) dán politikus, miniszterelnök (1982–1993)
• Max Valentiner (1883–1949) német tengerésztiszt
• Hans J. Wegner (1914–2007) bútortervező

Jegyzetek

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Tønder című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

• Carsten Erich Carstens: Die Stadt Tondern. Eine historisch-statistische Monographie. F. Dröhse, Tondern 1861.
• Ludwig Andresen: Geschichte der Stadt Tondern bis zum dreißigjährigen Krieg. Heimat und Erbe, Flensburg 1939.
• Ludwig Andresen: Beiträge zur neuen Geschichte der Stadt Tondern. Heimat und Erbe, Flensburg 1943.
• Heimatkundliche Arbeitsgemeinschaft für Nordschleswig: 750 Jahre Stadt Tondern 1243–1993. HAG, Apenrade 1993, ISBN 87-87301-00-8.
• Britta Bargfeldt: Die deutsche Volksgruppe und der Nationalsozialismus – am Beispiel der Stadt Tondern in den dreißiger Jahren. In: Heimatkundliche Arbeitsgemeinschaft für Nordschleswig. Heft 78, HAG, Apenrade 2003, ISBN 87-87301-03-2, 9–109. o.
• Hans Bock: Die Marschbahn von Altona nach Westerland. Boyens, Heide 1989, ISBN 3-8042-0458-9.
• Hågen Kiil: Die Christkirche Tondern. Tønder Menighedsråd/Lokalhistorisk Arkiv, Tondern 1992.
• Günter Weitling: Deutsches Kirchenleben in Nordschleswig seit der Volksabstimmung 1920. Hrsg. vom Bund Deutscher Nordschleswiger und Archiv/Historische Forschungsstelle der deutschen Volksgruppe, Apenrade 2007, ISBN 978-87-991948-0-3.
• Claus Eskildsen: Tønder 1243–1943. Guldhorn, Tondern 1943.
• W. Christiansen, Ingolf Haase: Nystaden. Billeder fra det gamle Tønder. Forlaget Neffen, Tondern 1986, ISBN 87-88995-04-6.
• Henrik Becker-Christensen: Byen ved grænsen. Tønder 1920–1970. Institut for Grænseregionsforskning, Apenrade 1993, ISBN 87-87637-85-5. (dán)
• Ingolf Haase, Tønder Menighedsråd: Kristkirken 1592–1992. Christo Salvatori Sacrum. Tondern 1992, ISBN 87-981088-8-3. (ddán)
• Hans Christian Christensen, Magnus Lorentzen: Dengang i Tønder. Sorgenfri Tryk, Tondern 1997, ISBN 87-90476-03-4. (dán)

További információk

A Wikivoyage tartalmaz Tønder témájú leírást.

• A Wikimédia Commons tartalmaz Tønder témájú kategóriát.
• A község hivatalos honlapja. (dán)
• a Léghajó- és helyőrségi Múzeum honlapja