Tatara híd

Ebben a szócikkben a japán nevek magyaros átírásban és keleti névsorrendben szerepelnek.

Tatara híd
A Tatara híd
Elhelyezkedése	Az Ikucsi-sziget és az Ómisima-sziget között
Áthidalt akadály	Szeto-beltenger
Szerkezettípus	ferdekábeles acélhíd
Funkció	közúti híd
Legnagyobb támaszköz	890 m
Szabad nyílás magassága	26 m
Nyílások száma	3
Teljes hosszúsága	1480 m
Szélesség	30,6 m
Magasság	220 m
Sávok száma	2×2
Építés kezdete	1992
Átadás ideje	1999. május 1.
Elhelyezkedése
Tatara híd Pozíció Japán térképén
é. sz. 34° 15′ 34″, k. h. 133° 03′ 42″34.259444444444, 133.0616666666734.259444°N 133.061667°EKoordináták: é. sz. 34° 15′ 34″, k. h. 133° 03′ 42″34.259444444444, 133.0616666666734.259444°N 133.061667°E
A Wikimédia Commons tartalmaz Tatara híd témájú médiaállományokat.

A Tatara híd (japánul 多々羅大橋) a Nisi-Szeto gyorsforgalmi út részeként két kisebb szigetet köt össze a Szeto-beltengeren. 1999-ben történt átadásakor 890 méteres középső nyílásával a világ legnagyobb támaszközű ferdekábeles hídja volt, ezt a címet 2008-ig birtokolta, 2012-től azonban már csak az ötödik ebben a rangsorban. Teljes hossza 1480 méter.

Az 1990-es évek végére a Honsú–Sikoku-projekt keretében összesen három helyen létesült közúti kapcsolat Japán két főszigete, Honsú és Sikoku között, melyek egyikének része ez a 2×2 sávos közúti híd.^[1]

Tartószerkezet

Az 1973-ban elkészült eredeti tervek szerint függőhíd épült volna a helyén, de 1989-ben – a támaszköz változatlanul hagyása mellett – új terveket készítettek. Az áttervezés oka, hogy így a kábeleket nem kellett a hídfőknél lehorgonyozni, ami jelentősen csökkentette a híd környezetét terhelő földmunka mennyiségét, valamint az időközben végbement technológiai fejlődés eredményeként az új típusú szerkezet megépítése pénzügyileg is kedvezőbb megoldást jelentett.^[1][2]

A helyi adottságok miatt a tervezésnél számításba vett legnagyobb szélsebesség 229 km/h volt, és a szerkezet képes ellenállni egy a Richter-skála szerinti 8,5-es erősségű földrengésnek is. Az acél szekrénytartós pályaszerkezet terheit az összesen 168 tartókábel a fordított Y alakú acélpilonokra továbbítja, melyek függőleges teherként átadják azt az alapozásra, illetve az altalajra. A kábelek átmérője 10,8 cm és 17 cm között változik, anyaguk nagyszilárdságú acél, különleges polietilén bevonattal.^[1]

Építése

Az alapozási munkákat követően a két, 220 méter magas acélpilon felépítése következett, melyeket átlagosan 12 méter magas és 127 tonna súlyú előregyártott elemekből állítottak össze. Az elemeket speciális toronydaruk segítségével emelték a helyükre, majd helyszíni hegesztéssel rögzítették őket egymáshoz. A pályaszerkezetet a pilonoktól két irányba haladva, konzolos szabadszereléssel építették. Az egyenként 20 méter hosszú elemeket részben a már meglévő szerkezetre telepített darukkal, részben úszódarukkal emelték a helyükre.^[1][3][4]

A munkálatok során 27 200 t acélt használtak fel, a teljes építési költség 605,8 millió dollárt tett ki. A hidat hivatalosan 1999. május 1-jén adták át a forgalomnak.^[1]

Jegyzetek

Források

• Dr. Medved Gábor. Történetek a világ hídjairól. Budapest: TERC Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. [2001]. ISBN 963 00 6871 0 
• Penberthy, Ian. Hidak – 75 épített csoda. Budapest: Kossuth Kiadó [2009]. ISBN 978-963-09-5961-2 
• ↑ HSBE: Honshu-Shikoku Bridge Expressway Co., Ltd. (angol nyelven). (Hozzáférés: 2014. február 6.)

További információk

• Tatara Bridge (a Structurae weboldalon) (angol nyelven). Wilhelm Ernst & Sohn Verlag. (Hozzáférés: 2014. február 6.)
• Tatara Bridge (a bridge-info.org weboldalán) (angol nyelven). bridge-info.org. (Hozzáférés: 2014. február 6.)