Toszkánai palota

Toszkánai palota
Ország	Csehország
Település	Hradzsin
Építész	Jean Baptiste Mathey
Stílus	barokk építészet
Elhelyezkedése
Toszkánai palota Pozíció Csehország térképén
é. sz. 50° 05′ 22″, k. h. 14° 23′ 42″50.0894, 14.39550.089400°N 14.395000°EKoordináták: é. sz. 50° 05′ 22″, k. h. 14° 23′ 42″50.0894, 14.39550.089400°N 14.395000°E
A Wikimédia Commons tartalmaz Toszkánai palota témájú médiaállományokat.

A prágai Hradzsin téren álló Toszkánai palotát (182/5) 1690 körül Jean-Baptiste Mathey francia építész tervezte (miként az érseki palotát és a Troja-palotát is). A kivitelező Giacomo Antonio Canevalle volt (1687–1691).^[1]

Jelenleg a Cseh Köztársaság Külügyminisztériuma használja. Időnként különböző rendezvényeket tartanak benne, ilyenkor egyes részei korlátozottan látogathatók.

Története

A Medici-család kihalása után, amikor a Toszkánai Nagyhercegség (Lotaringiáért cserébe) a Habsburg–Lotaringiai-ház kezére került, ez az épület a mindenkori toszkánai nagyherceg birtoka volt. A nagyhercegek dombormívű címere a keskeny homlokzat erkélyajtaja fölött látható.

A kastély építését Maxmilián Thun-Hohenstein gróf (1638–1701) rendelte meg, és azt Jean-Baptiste Mathey tervei alapján Giacomo Antonio Canevalle építette fel. A stukkódíszekért a gróf 75 guldent fizetett Giovanni Pietro Palliarinak. A szabadon elszórt, stilizált indákat virágok, szőlőszemek és madarak díszítik.^[2]

A palotát 1785-92 között Johann Ignaz Palliardi irányításával alakították át. A teljes költség (6659 zloty és 1 krajcár) viszonylag kiterjedt módosításra utal. A ma is látható eredmény Pavel Preiss szerint szembeötlően emlékeztet a Schwarzenberg-palotára.^[2]

Teljes rekonstrukciójára 1994–1988-ban került sor Pavel Kupka építész irányításával. Az új, a barokk környezetbe illeszkedő épületdíszeket Karel Nepraš szobrász faragta.^[3]

Az épület

Az attikán néhány barokk szobor áll, az épület sarkán pedig Mihály arkangyal szobra (1701).

Jegyzetek

Források

• Szombathy Viktor, 1980: Prága. Negyedik, javított kiadás. (Panoráma, Külföldi városkalauz, Franklin Nyomda, Budapest) p. 249.* Magyar nagylexikon XII. (Len–Mep). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2001. 791. o. ISBN 963-9257-07-9  
• Magyar nagylexikon XVII. (Szp–Ung). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2003. 603. o. ISBN 963-9257-17-6