Tulln an der Donau

Tulln an der Donau
Tulln főtere a Szentháromság-oszloppal és háttérben a járási hivatallal
Tulln an der Donau címere
Közigazgatás
Ország	Ausztria
Tartomány	Alsó-Ausztria
Járás	Tullni járás
Polgármester	Peter Eisenschenk
Irányítószám	3425, 3430
Körzethívószám	02272
Forgalmi rendszám	TU
Népesség
Teljes népesség	16 197 fő (2018. jan. 1.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	180 m
Terület	72,23 km²
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 48° 20′, k. h. 16° 03′48.333333333333, 16.0548.333333°N 16.050000°EKoordináták: é. sz. 48° 20′, k. h. 16° 03′48.333333333333, 16.0548.333333°N 16.050000°E
Tulln an der Donau weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Tulln an der Donau témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Tulln an der Donau osztrák város, Alsó-Ausztria Tullni járásának központja. 2022 januárjában 16 556 lakosa volt.

Elhelyezkedése

Tulln an der Donau a tartomány Mostviertel régiójában fekszik a Tullni-medencében, a Duna jobb partján, kb. 40 km-re északnyugatra Bécstől. Maga a város a Duna két mellékfolyója, a nyugati Große Tulln és a keleti Kleine Tulln torkolata közé épült. Területének 30,2%-a erdő, 41% áll mezőgazdasági művelés alatt. Az önkormányzat 9 települést egyesít: Frauenhofen (104 lakos 2022-ben), Langenlebarn-Oberaigen (1465), Langenlebarn-Unteraigen (1026), Mollersdorf (168), Neuaigen (547), Nitzing (373), Staasdorf (250), Trübensee (131) és Tulln an der Donau (12 492).

A környező önkormányzatok: keletre Muckendorf-Wipfing, délkeletre Königstetten és Tulbing, délre Sieghartskirchen⁠, délnyugatra Judenau-Baumgarten, nyugatra Langenrohr, északnyugatra Königsbrunn am Wagram és Absdorf, északra Stetteldorf am Wagram, északkeletre Hausleiten.

Története

Tulln Ausztria legrégebbi városai közé tartozik. Neve állítólag kelta eredetű. Már a kelta időkben is lakott volt, az i. sz. 1. században pedig a rómaiak megépítették a dunai limest védő Comagena (vagy Comagenis) lovassági erődjét, amely a dunai flottilla bázisául is szolgált. Legendája szerint Szent Szeverin is meglátogatta a várost és miután a templomban imádkozott és böjtölt, csodálatos módon földrengés rázta meg a települést és a keresztényeket sanyargató barbárok elmenekültek belőle. A Nibelung-ének szerint Etzel (Attila) hun király Tullnban fogadta Siegfried özvegyét, Krimhildát, hogy utána feleségül vegye.

Tullnt már a 8. század végén városként említik (Comagenis civitas). 803-ban Nagy Károly meghódította az Avar Kaganátust és a mai Tulln területe a Frank Birodalomhoz, azon belül a Bajor Hercegséghez került. Tulln nevét 859-ben említik először, Tullina formában. A 9 században itt rendezte be székhelyét Radbod gróf, a Keleti Őrgrófság prefektusa. Később a Babenbergek is itt, a jelentős folyami kereskedelmet lebonyolító városban állították fel rezidenciájukat. 1280-ban Habsburg Rudolf dominikánus kolostort alapított Tullnban, hálából azért, mert legyőzte II. Ottokár cseh királyt.

Később a város a gyorsan fejlődő Bécs mellett elvesztette korábbi jelentőségét és számos katasztrófa is sújtotta (tűzvész, hadisarcok, a törökök is kifosztották, de a kereskedelmi utak is Bécs felé tolódtak). 1683-ban itt gyülekeztek a keresztény hadak, hogy felmentsék a törökök által ostromolt Bécset.

A városfalat 1861-ben bontották le. Tulln a 19. században jelentős fejlődésen ment át, híd épült a Dunán, elkészült a Ferenc József-vasútvonal, 1892-ben pedig a város járási székhellyé lépett elő. 1986-ban Tulln is pályázott, hogy tartományi székhely lehessen, de végül St. Pölten lett Alsó-Ausztria központja.

Lakosság

A Tulln an der Donau-i önkormányzat területén 2022 januárjában 16 556 fő élt. A lakosságszám 1923 óta gyarapodó tendenciát mutat. 2020-ban az ittlakók 84,6%-a volt osztrák állampolgár; a külföldiek közül 2% a régi (2004 előtti), 4,8% az új EU-tagállamokból érkezett. 6,2% az egykori Jugoszlávia (Szlovénia és Horvátország nélkül) vagy Törökország, 2,3% egyéb országok polgára volt. 2001-ben a lakosok 75,9%-a római katolikusnak, 4,4% evangélikusnak, 5% ortodoxnak, 2,3% mohamedánnak, 10,4% pedig felekezeten kívülinek vallotta magát. Ugyanekkor 63 magyar élt a városban; a legnagyobb nemzetiségi csoportokat a németek (88,1%) mellett a szerbek (5%) és a horvátok (2,9%) alkották.

A népesség változása:

Látnivalók

• az Egon Schiele-múzeum és szülőháza a vasútállomás mellett
• Comagena: a római múzeum és az ún. római torony
• a Tullni-kertek (eredetileg egy 2008-as tartományi kertkiállításra létesítették, ahol a város aranyérmet nyert) és mellette az ártéri Tullni vízipark.
• a főtér gótikus, reneszánsz és barokk házaival, valamint az 1891-ben épült járási hivatallal és a Szentháromság-oszloppal.
• minorita kolostor és volt temploma
• a Nibelung-szökőkút
• a tartományi tűzoltómúzeum
• a Szt. István-plébániatemplom. A gótikus épület 1752-ben leégett és barokk stílusban újították fel.
• a késő román stílusú csontház
• Friedensreich Hundertwasser volt hajója, a Regentag
• a neuaigeni kastély
• a neuaigeni Mária mennybevétele-plébániatemplom

Híres tullniak

• Nina Burger (1987-), 109-szeres válogatott labdarúgó
• Egon Schiele (1890–1918), expresszionista festő
• Siegfried Seidl (1911–1947), a theresienstadti gettó és koncentrációs tábor parancsnoka, háborús bűnös
• Thomas Sykora (* 1968), olimpiai bronzérmes síugró

Jegyzetek

Források

• Anton Kerschbaumer: Geschichte der Stadt Tuln. Krems 1874 (Digitalisat).
• Otto Biack: Geschichte der Stadt Tulln. Eigenverlag der Stadtgemeinde, 2. Auflage, Tulln 1982.
• Johannes Ramharter, Heidemarie Bachhofer (Hrsg.): Tulln. Momente einer Stadt. Kral, Berndorf 2021, ISBN 978-3-99024-982-6.
• A település honlapja
• 32135 – Tulln an der Donau Statistik Austria

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Tulln an der Donau című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.