Valdemár dán királyi herceg : Élete, Származása, Jegyzetek, Források Wikipédia, a szabad enciklopédia

Valdemár dán királyi herceg

Valdemár herceg

Született	1858. október 27.^[1]^[2] Bernstorff palota; Dánia
Elhunyt	1939. január 14. (80 évesen)^[1]^[2] Koppenhága; Dánia
Állampolgársága	dán
Házastársa	Mária Amália orléans-i hercegnő (1885. október 20. – 1909. december 4.)^[3]^[4]
Gyermekei	Prince Viggo, Count of Rosenborg Prince Axel of Denmark Aage dán herceg Prince Erik, Count of Rosenborg Margit dán királyi hercegnő
Szülei	Lujza hessen–kasseli hercegnő IX. Keresztély dán király
Foglalkozása	katona
Kitüntetései	Order of Saint Anna, 1st class Order of Saint Stanislaus, 1st class Szent Vlagyimir-rend 4. fokozata Order of Saint Alexander Nevsky Szent András-rend Order of the Redeemer Szent Szaniszló-érdemrend Magyar Királyi Szent István-rend Order of the Dannebrog Elefántrend (1863) Royal Order of the Seraphim (1875)
Sírhelye	Roskildei székesegyház
A Wikimédia Commons tartalmaz Valdemár herceg témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Valdemár herceg (dánul: Prins Valdemar; Gentofte(wd), 1858. október 27. – Koppenhága, 1939. január 14.) dán királyi herceg, IX. Keresztély király és Lujza hessen–kasseli hercegnő legifjabb fia.

Élete

Valdemár herceg az Oldenburg-ház Schleswig-Holstein-Sonderburg-Glücksburg ágából származó IX. Keresztély király hatodik, legkisebb gyermeke, illetve harmadik fia. A Koppenhága közelében lévő Gentofte településen található Bernstorff-palotában született.

1885. október 20-án, Párizsban polgári esküvő keretében feleségül vette Mária Amália orléans-i hercegnőt; majd két nappal később, október 22-én egyházi szertartás során is összeházasodtak. A párnak öt gyermeke született:

Aage herceg (1887–1940)
Axel herceg (1888–1964), aki Margit Zsófia svéd hercegnőt vette feleségül.
Erik herceg (1890–1950)
Viggo herceg (1893–1970), Rosenborg grófja.
Margit hercegnő (1895–1992), René Bourbon–parmai herceg felesége, Anna román királyné édesanyja.

Valdemár herceg egész életében a haditengerészetnél szolgált, annak ellenére, hogy több ízben is lehetősége nyílt arra, hogy uralkodó legyen. Bulgária trónját sógora, III. Sándor orosz cár és bátyja, I. György görög király kínálta fel neki, a herceg azonban családjára való tekintettel nem fogadta el azt. Később norvég királyi címet ajánlottak neki, azonban ezt is visszautasította. A herceg 1859-ben lett a dán királyi flotta admirálisa, de teljesített szolgálatot később, II. Vilmos német császár és II. Miklós orosz cár alatt is.