Weierstrass-szélsőértéktétel

Hasonló cikkcímek és megnevezések: Weierstrass-tétel (egyértelműsítő lap)

A Weierstrass-szélsőértéktétel a matematikában az analízis egyik legfontosabb, alapvető tétele. Az egyváltozós valós függvények esetén a legtöbbször alkalmazott alakja az, hogy korlátos és zárt intervallumon értelmezett folytonos függvénynek van abszolút maximuma és abszolút minimuma. A tétel tetszőleges korlátos és zárt, azaz kompakt halmazra is érvényes amennyiben Rⁿ-ben maradunk. Általában, Hausdorff-féle topologikus terekben (ahol a korlátos és zárt feltételegyüttes nem esik egybe a kompaktsági kitétellel) a tétel kompakt halmazokra érvényes.^[1]

A tétel

Korlátos és zárt intervallumon értelmezett folytonos függvény felveszi minimumát és maximumát.

Tehát, ha $[a,b]$ korlátos és zárt és $f$ : $[a,b]$ $\rightarrow$ R folytonos függvény, akkor létezik olyan $p$ , $q$ ∈ $[a,b]$ , hogy minden $x$ ∈ $[a,b]$ -re $f$ $(p)$ ≤ $f$ $(x)$ ≤ $f$ $(q)$ .

Bizonyítás sorozatkompaktsággal

Bolzano–Weierstrass-tétellel

Belátjuk, hogy $f$ ( $[a,b]$ ) sorozatkompakt, amiből a Bolzano–Weierstrass-tétel közvetlen következményeként adódik, hogy $f$ ( $[a,b]$ ) korlátos és zárt.

Legyen ( $y_{n}$ ) egy $f$ ( $[a,b]$ )-ben haladó sorozat. Belátjuk, hogy van olyan konvergens részsorozata, melynek határértéke szintén $f$ ( $[a,b]$ ) beli. Minden $n$ természetes számra

H_{n}:=\{x\in [a,b]\mid y_{n}=f(x))\}\neq \emptyset

így a kiválasztási axióma miatt létezik olyan ( $x_{n}$ ) sorozat, mely $[a,b]$ -ben halad és minden $n$ természetes számra $y_{n}$ = $f$ $(x_{n})$ . A Bolzano–Weierstrass-tétel miatt ekkor ( $x_{n}$ )-nek létezik konvergens ( $z_{k}$ ) részsorozata, melynek határértéke az $[a,b]$ -beli $u$ szám. A folytonosságra vonatkozó átviteli elv alapján ekkor az ( $f$ ( $z_{k}$ ) ) sorozat, mely az ( $y_{n}$ ) részsorozata, konvergens és határértéke az $f$ ( $[a,b]$ )-beli $f$ $(u)$ szám.

A Bolzano–Darboux-tételből tudjuk, hogy $f$ értékkészlete intervallum. Az előbb beláttuk, hogy ez korlátos és zárt. Mivel így min $f$ ( $[a,b]$ ) ∈ $f$ ( $[a,b]$ ) és max $f$ ( $[a,b]$ ) ∈ $f$ ( $[a,b]$ ), azaz a függvény felveszi értékkészletének végpontjait, ezért léteznek olyan $p$ és $q$ $[a,b]$ -beli számok, hogy

f(p)=\min \,f([a,b])

és

f(q)=\max \,f([a,b])

Így az állítást beláttuk.

További bizonyítások

A tétel efféle bizonyítása két lépésben zajlik. Belátjuk, hogy a korlátos és zárt halmazon értelmezett folytonos függvény

korlátos – ez a korlátosság tétele
felveszi minimumát és maximumát – ez a szélsőérték tétele vagy a szűkebb értelemben vett Weierstrass-tétel.

Mindkét lemmát többféleképpen is igazolhatjuk.

1. A korlátosság igazolása

Heine–Borel-tétellel

Belátjuk, hogy $f$ korlátos. A folytonosság definíciója miatt minden ε-hoz, például :ε=1-hez és minden x ∈ $[a,b]$ -hez létezik olyan δ_x pozitív szám, hogy minden $x'$ ∈ $[a,b]$ -re, amennyiben $|x-x'|$ < δ_x, akkor $|f(x)-f(x')|$ < ε.

Vegyük minden $[a,b]$ -beli pontnak a δ_x sugarú nyílt környezetét. Ez a nyílt halmaz rendszer lefedi $[a,b]$ -t így a Borel–Lebesgue-tétel miatt ezek közül már véges sok is lefedi $[a,b]$ -t. Legyen ez az

I_{i}=(x_{i}-\delta _{x_{i}},x_{i}+\delta _{x_{i}}),\quad \quad i=1...n

véges intervallumrendszer. Az $f(x_{i})$ számok között van legkisebb és legnagyobb, legyen ez rendre $f(u)$ és $f(v)$ . Minden $x$ ∈ $[a,b]$ -re létezik i, hogy x ∈ I_i, így

f(u)-\varepsilon \leq f(x_{i})-\varepsilon <f(x)<f(x_{i})+\varepsilon \leq f(v)+\varepsilon

tehát $f$ korlátos.

A felsőhatár axiómával

Legyen H a következő halmaz:

H:=\{x\in [a,b]\mid f{\mbox{ az }}[a,x]{\mbox{-en korl}}\mathrm {\acute {a}} {\mbox{tos}}\}

H nem üres, mert a ∈ H, és felülről korlátos, mert $[a,b]$ lefedi, így a felsőhatár axióma és [a,b] zártsága miatt létezik sup H ∈ [a,b]. Legyen az a h szám. Állítjuk, hogy h = b. Ha ugyanis h < b állna, akkor minden ξ ∈ [a,b]-re, melyre h < ξ teljesül [a,ξ]-ben f már nem lenne korlátos. Azonban f a h-ban is folytonos, így a h egy alkalmas δ sugarú környezetében korlátos, így [a , h - δ]-ban és [h - δ , h + δ]-ban is, amiből következik, hogy az unióban, [a , h + δ]-ban is, ami ellentmond annak, hogy h a H szuprémuma, hiszen a nála nagyobb h + δ is elem H-nak.

2. A szélsőértéktétel

Az értékkészlet szuprémumtulajdonságával

Belátjuk, hogy $f$ felveszi a szuprémumát és infimumát. Nemüres, korlátos valós részhalmaznak van alsó és felső határa. Legyen $f$ értékkészletének felső határa $S$ . Ekkor minden $x$ ∈ $[a,b]$ -re

f(x)\leq S

Ha nem lenne $x_{S}$ ∈ $[a,b]$ , hogy $f(x_{S})$ = $S$ , akkor a

g(x)={\frac {1}{S-f(x)}}\quad \quad x\in [a,b]

függvény értelmezve lenne a teljes $[a,b]$ -n. $g$ folytonos, mert a folytonosságot megőrző függvényműveletekkel lett $f$ -ből elkészítve, de nem korlátos, ami az előző szakasz miatt ellentmondást ad. Minthogy ugyanis $S$ a szuprémum, minden ε pozitív számra létezik $x$ ∈ $[a,b]$ , hogy $S$ - ε < $f(x)$ , de ekkor g(x) > 1/ε, azaz $g$ minden határon túl nő.