Hazai Samu

Hazai Samu
Született	Kohn Sámuel 1851. december 26.[1] Rimaszombat, Magyar Királyság
Elhunyt	1942. március 13. (90 évesen)[1] Budapest, Magyar Királyság
Állampolgársága	osztrák–magyar magyar
Nemzetisége	magyar
Foglalkozása	politikus katonatiszt katona
Tisztsége	Magyarország honvédelmi minisztere (1910. január 17. – 1917. február 19.)
Iskolái	Magyar Királyi Honvéd Ludovika Akadémia (–1876)
Kitüntetései	Katonai Érdemkereszt I. osztálya Osztrák Császári Lipót-rend nagykeresztje (1916) Albert-rend (1916)
Sírhelye	Farkasréti temető (28-1-14)[2][3]
A Magyar Királyság honvédelmi minisztere
Hivatali idő 1910. január 17. – 1917. február 19.
Miniszterelnök	gróf Tisza István
Előd	Jekelfalussy Lajos altábornagy
Utód	Szurmay Sándor lovassági tábornok
Katonai pályafutása
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Ország	Osztrák–Magyar Monarchia
Fegyvernem	gyalogság
Szolgálati ideje	1873–1918
Rendfokozata	vezérezredes
Háborúi, csatái	első világháború
A Wikimédia Commons tartalmaz Hazai Samu témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Báró Hazai Samu (1876-ig Kohn Sámuel;^[4] Rimaszombat, 1851. december 26. – Budapest, 1942. február 10.) hivatásos katonatiszt, honvéd vezérezredes, felsőházi tag, 1910 és 1917 között a Magyar Királyság honvédelmi minisztere. Az Osztrák–Magyar Monarchia izraelita vallású tábornokai között ő érte el a legmagasabb rendfokozatot.

Élete

A gimnázium és a kereskedelmi iskola elvégzése után 1873-ban besorozták honvédnek. Kiváló képességeit hamar felismerték, s még ősszel beíratták a Ludovika Akadémia tisztképzőtanfolyamára. 1874-től hadapródként teljesített szolgálatot, 1876-ban hadnaggyá avatták, mellyel egy időben döntött a kikeresztelkedés mellett s a nevét is magyarosította Kohnról Hazaira.

1878 és 1879 között a honvéd felsőbb tiszti tanfolyamát, 1879 és 1881 között a bécsi hadiiskolát hallgatta. 1881-től dandársegédiszt, 1883-ban főhadnagy lett, majd hadtestvezérkari, honvédkerületi, 1886-ban honvédelmi minisztériumi szolgálatra vezényelték, ahol 1888-ban századossá avatták.

1889 és 1904 között a Ludovika Akadémián is tanított: 1889-től 1893-ig a felsőbb tiszti, 1893-tól 1902-ig a honvédtörzstiszti tanfolyamon, 1902-től 1904-ig pedig a törzstiszti tanfolyamon. A Ludovika Akadémia Közlönye szerkesztője volt.

1895-ben őrnagy, 1897-ben alezredes, 1900-ban vezérkari ezredes, 1907-ben tábornokká léptették elő. 1904-tól 1910-ig a Honvédelmi Minisztérium ügycsoportfőnöke volt. 1910. január 17-étől 1917. február 19-éig a Khuen-Héderváry Károly, Lukács László és Tisza István által vezetett kormányban a honvédelmi tárcát irányította. Hamarosan megkapta a valóságos belső titkos tanácsosi címet és hozzá az altábornagyi rangot. A losonci kerület országgyűlési képviselőjeként jutott be a Parlamentbe.

1912-ben bárói rangot kapott. 1914-ben gyalogsági tábornokká, 1916-ban vezérezredessé nevezték ki. 1917 és 1918 között az osztrák–magyar fegyveres erők pótlásügyi főnöke is volt, ezért meg kellett válnia a minisztérium vezetésétől. 1917-től a 46. szegedi közös gyalogezred „ezredtulajdonosa” lett.

Az első világháború után visszatért Budapestre és nyugállományba helyezték. A Tanácsköztársaság alatt letartóztatták, huzamosabb ideig túszként tartották fogva. A Horthy-rendszer idején több bank és vállalat igazgatósági taggá választotta, 1927-től a Felsőház tagja volt. A fővárosban hunyt el 90 éves korában.

Jelentősége

A Tisza-, a Fejérváry-, és a második Wekerle-kormány alatt az ő elképzelései alapján történt a honvédelem fejlesztése. A katonai bűnvádi eljárásról szóló, sokáig sürgetett, modern szellemű törvény, a háború esetére való rendkívüli kormányzati intézkedések, s legfőképp a korszakot alkotó véderőreform kodifikálása és parlamenti képviselete fűződik nevéhez.

Számos cikkén kívül több katonai műve jelent meg (pl.: Alkalmazó megbeszélések a spicherni csatából (1897), A háború tényezői (1915)). Halmay Bélával együtt lefordította Carl von Clausewitz: A Háborúról című munkáját (1892–1894).

Jegyzetek

További információk

• Tomáš Štern 2019: Samuel Hazai (Kohn) – Uhorský minister obrany, generálplukovník rakúsko-uhorskej armády. Gemer-Malohont 15.
• HU BFL – XVI.3 – fogoly – 1919 – 198
• Magyar életrajzi lexikon I. (A–K). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967.  
• Hazai Samu életrajza Archiválva 2014. június 5-i dátummal a Wayback Machine-ben (angol nyelven)
• Bölöny József: Magyarország kormányai 1848–2004. Az 1987–2004 közötti időszakot feldolgozta és sajtó alá rendezte Hubai László. 5. bővített és javított kiadás. Budapest: Akadémiai Kiadó. 2004. ISBN 963-05-8106-X  
• Gudenus János József: A magyarországi főnemesség XX. századi genealógiája I–V., Natura–Tellér Kft.–Heraldika, Budapest, 1990–1999
• Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái – új sorozat I–XIX. Budapest: Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete. 1939–1944.  , 1990–2002, a VII. kötettől (1990–) sajtó alá rendezte: Viczián János
• Ki-kicsoda? Kortársak lexikona, h. n. [Budapest], Béta Irodalmi Rt., é. n. [1937]
• Keresztény magyar közéleti almanach I–II. [III. köt. Erdély, IV. köt. Délvidék.]. Fel. szerk. és kiadó Hortobágyi Jenő. Budapest, 1940.
• A magyar legújabb kor lexikona. A magyar feltámadás könyve 1919–1930. Szerk. Kerkápoly M. Emil., Európa Nyomda, Budapest, 1930.
• Magyar nagylexikon I–XIX. Főszerk. Bárány Lászlóné et al. Budapest: Akadémiai; (hely nélkül): Magyar Nagylexikon. 1993–2004. ISBN 963-05-6611-7  
• Magyar politikai lexikon. Szerk. T. Boros László. Budapest, Európa Irodalmi és Nyomdai Rt., 1929.
• Don Péter: Magyar zsidó históriák. Anekdota lexikon. Szerk. és életrajzi lexikonnal kieg. Raj Tamás. Budapest, Makkabi, 1997
• Magyar zsidó lexikon. Szerk. Ujvári Péter. Budapest: Magyar Zsidó Lexikon. 1929.
• Balla Tibor: A Nagy Háború osztrák-magyar tábornokai. Tábornagyok, vezérezredesek, gyalogsági és lovassági tábornokok, táborszernagyok. Budapest, Argumentum, 2010
• Révai új lexikona I–XIX. Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd: Babits. 1996–2008. ISBN 963-901-594-6  
• Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái I–XIV. Budapest: Hornyánszky. 1891–1914.  
• Tolnai új világlexikona I–XVIII. + I–II. (pótkötetek). Budapest: Tolnai Nyomdai Műintézet és Kiadóvállalat Rt. 1926–1933.  
• Uj Idők lexikona I–XXIV. (szerk.) Dr. Balla Antal – Dr. Benedek László – Dr. Bacsó Jenő – Dr. Angeli Ottó. Budapest: Singer és Wolfner Irodalmi Intézet Rt. 1936–1942.  
• Új magyar életrajzi lexikon I–VI. Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub; (hely nélkül): Helikon. 2001–2007. ISBN 963-547-414-8  

Elődje: Jekelfalussy Lajos

Honvédelmi miniszter 1910. január 17. – 1917. február 19.

Utódja: Szurmay Sándor